Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
tészta, szombaton lencseleves és rántotta. — Újévkor, húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor a vasárnapi ételeken kívül egy becsinált, és farsangvasárnap még fánk is. -— Az esztendősnapon vagyis a társpoharas atyafiság megalakulásának évfordulóján: rizsleves tyúk- vagy borjúhússal, marhahús mandulabéllel, főzelék hússal, malacsült salátával, vajas pástétom becsinálttal, libasült salátával, rántott csirke salátával, pulykasült salátával, linzertorta, piskótatorta, mézestáska, vajasfánk, vajastekercs, gyümölcs. — Minden étkezéshez kenyér tetszés szerint. Vasárnap, kedden, csütörtökön és ünnepnapokon fél liter bor. — A malomba szálló vándorló legény a megfelelő napi ebédet kapta, szokás szerint ingyen. —A rongyválogató asszonyoké (az első három évben az inas is ezt kapta, csak a negyedikben a legényekét): reggelire kenyérleves; ebédre kenyérleves, tészta vagy hüvelyes főzelék — vasárnap, kedden és csütörtökön kenyérleves és marhahús káposztával, ünnepnap még egy sült, saláta nélkül — vacsorára tésztaleves, hüvelyes vagy más főzelék. Mindegyik étkezésnél kenyér tetszés szerint. Ugyancsak e forrásból tudjuk azt is, hogy a hétköznapi ellátás költsége annyi volt, mint az alkalmazottak heti fizetése. Ezt a következőkben ismertetendő fizetések értékelésekor figyelembe kell venni. — A fizetésnek több formája volt: készpénz, természetbeni juttatás és mindkettő együtt. Általában az utóbbi kettő a szegődmény. Ha a mester önálló volt, vagy bérlő, akkor rendszerint készpénzzel fizetett, ha ő is alkalmazott volt, akkor együttesen voltak szegődményesek. Ez általában a földesúri tulajdonú malmok bérfizetési rendszere. Kincstári (esetleg városi) tulajdonú malmoknál a 18. század végétől kezdve általában mindannyian készpénzfizetést kaptak, amely — mint más mesterségnél is -— két részből tevődött össze: a munkabérből és az élelmezés megváltásából. Az inas fizetése egyezkedés tárgya volt. Nem járt mindenütt. Ahol igen, évenként kapta. Ismert fizetéseik között elég nagy az eltérés. Lékán 1775—76-ban — átszámítva — kb. heti 21 kr-t kapott, Pécsett 1779-ben évi 78 Ft-t, vagyis heti 1 Ft 30 kr-t, Körmöcön 1803-ban heti 1 Ft 45 kr-t. A körmöci példa jól ábrázolja a rendszertelenséget. Évi fizetése 1828-tól 1837-ig így alakult: 2 Ft 24 kr, 2 Ft 24 kr, 3 Ft 48 kr, 3 Ft, 2 Ft 24 kr, 1 Ft 32 kr, semmi, 1 Ft, így az évi átlag 2 Ft 19 kr, ami átszámítva kb. heti 3 kr. A fenti adatok átlaga heti 38 kr, ami kerekítve évi 33 Ft. — Tájékoztatásul: pl. az Egyetemi Nyomda inasa 1773-ban heti 1 Ft 30 kr kosztpénzt kapott,263 a debreceni nyomdánál 1773-tól ellátást és ruhát kapott, s az előbbiért a város évi 50 Ft-t fizetett a művezetőnek,264 vagyis nem egész heti 1 Ft-t. Bácsban, Békésben és Csongrádban 1775- ben a 13—14 éves gyerek-szolga évi 10 Ft-t, a gulyásbojtár évi 25 Ft-t 114
