Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
csoráztak, és 8 órakor már rendszerint ágyban volt mindenki. — Tájékoztatásul: pl. a kádár legények Esztergomban az 1780-as években éjjel 12-ig is dolgoztak,218 a Bihar megyei 1783. évi céhszabályzat szerint pedig a kádár legény hajnali 3-nál korábban nem volt köteles felkelni, de köteles volt este 7-ig dolgozni.219 Ignaz Theodor Pachnernak, a klein-neusiedli papírkészítőnek köszönhették az osztrák — majd pedig a magyar — papír készítők, hogy a napi munkaidőt az 1790-es években 12 órára csökkentették. Pachner felismerte, hogy a hosszú munkaidő haszon helyett ráfizetést jelent (tehát nem szociális szempontok vezették). Az uralkodónak tett — és elfogadott — javaslatában így ír: a gyertya vagy mécses (vázsu) imbolygó fényénél még egy becsületes gyakorlott papírkészítő sem tud egyenletesen lapot képezni, különösen nem sokáig, és a rongy válogatásánál, ugyancsak a rossz világítás miatt, sok a selejt, ezért elegendő, ha csak reggel 6-kor kezdik meg a munkát.260 A 12 órás munkanapnak több következménye volt. Javította a papírkészítők szociális helyzetét és a papír minőségét. Időt engedett a „kétlakiságra”: a mesternek a rendszeresebb gazdálkodásra — családját tehermentesíthette —, a legényeknek ugyancsak erre, vagy pedig más, műhelyen kívüli magánmunkák vállalására, tehát mellékkeresetre.261 A munkabérre vonatkozó hazai adataink262 alapján, tájékoztató jelleggel, a következő képet rajzolhatjuk meg. Az állandó alkalmazottaknak — mai kifejezéssel — szolgálati lakásuk volt a malomban. A mesternek szoba, konyha, mellékhelyiségek, az inasnak, legénynek rendszerint közös hálóhelyiség, a vándorló legénynek esetlegesen külön szálláshely állt rendelkezésére. Az időszaki alkalmazottak többsége bejáró dolgozó volt. Az inas és a legény — ritkábban a szolgáló is — a mestertől általában ellátást kapott: reggelit, ebédet, vacsorát. A 19. század elején ez a szokás többfelé úgy módosul, hogy a legény saját kenyerén él, vagyis megfizeti — egyezség szerinti összeggel—, ha a mesterné főz reá. Ha a mester maga is alkalmazott volt, korábban is megegyezéstől függött a legény ellátása. — Tájékoztatásul: a körmöci 1. malom dolgozóinak ellátása 1803-ban — és így valószínűleg a 18. század végén is — a következő volt (1. 13. á.): A legényeké húsos napokon: reggeli (7 órakor) marhahúsleves kenyérrel; ebéd (12 órakor) leves kenyérrel (ünnepnap zsemlyeleves), marhahús szósszal, főzelék hússal; vasárnap leves tésztával, marhahús szósszal, főzelék hússal és pecsenye salátával; vacsora (7 órakor) leves tésztával, marhahús szósszal, csütörtökön pecsenye salátával. Böjtnapokon: reggeli rántottleves, ebédre és vacsorára hüvelyes leves és főtt 8 Papírgyártás 113
