Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
retszerzést sem. Bel- és külföldi papírkészítőkkel tárgyalt, illetve levelezett. Ehhez Ausztriában, az 1786-os rendelet szerint, a kerületi hatóság tudta és beleegyezése volt szükséges.241 Tevékenységét általában a papírkészítők sajátos szervezete, hazánkban pedig az a körülmény nehezítette meg, hogy a mester legtöbbször csak bérlő, s még többször csak alkalmazott volt, így a műhely dolgaiban nem intézkedhetett önállóan. A mester alkalmaztatására, bérleti ügyeire vonatkozó adatokat az előzőkben már láttuk, a munkabérére, illetve jövedelmére vonatkozókat pedig később ismerjük meg. Kiegészítést csak a bérlethez kell fűznünk. Hazai adat szerint, felmondás esetében a mester addig nem távozhatott el, amíg az új mester át nem vette a malmot,242 ami a termelés zavartalanságának szempontjából érthető is. Az új mester, külföldi szokás szerint, becsületes ajándékot: társpoharat adott, vagyis megvendégelte a malom dolgozóit. A mesternek nálunk — még alkalmaztatás esetében is — rendszerint (kapott vagy saját) kis gazdasága volt: néhány jószág, kert, legelő, kis szántó, szőlő — tulajdonban vagy bérletben —, továbbá a gazdasági épületek gondja is vállaira nehezedett. Rendszerint ezekből teremtette elő az alkalmazottak ellátásához szükségeseket. Az egyéb dolgozókat — az említett könyvelőtől eltekintve, mert munkáj a önként érthető (fizetett alkalmazott) — részint munkájuk, részint foglalkoztatásuk alapján két csoportba oszthatjuk. A papírkészítés durvább és egyszerűbb munkafázisait — így főleg a rongykezelést, a papír szárítását és kiszerelését — külföldön és nálunk egyaránt időszaki alkalmazottak, szolgák és főleg szolgálók végezték.243 Hazánkban heti- vagy napszámbért kaptak. Természetesen nem mindenkor és minden malomban találjuk meg őket. Alkalmaztatásuk a malom munkájától és gazdasági erejétől függött. Kisebb malmainkban az is előfordult, hogy ezt a munkát a mester családtagjai végezték.244 A nyersanyagbeszerzést, vagyis a rongygyűjtést a rongyszedők, rongygyűjtők (Hadersammler, Lumpensammler, Lumpelmann) végezték, akik részint — és inkább csak kivételesen — időszaki alkalmazottak volttak, részint és általában — kereskedők. A 18. századig házaló kereskedő a rongygyűjtő, változó vagyoni helyzettel. A 18/19. század fordulójától kezdve a rongygyűjtő nagykereskedővé lesz, aki fő- vagy mellékfoglalkozásként, megbízottakkal, alkalmazottakkal végeztette a rongygyűjtést. A papírmalommal eleinte csak üzleti, a 18. század közepétől kezdve szerződéses viszonyban voltak: részint mint visszavonásig érvényes szerződésleveles gyűjtők, csak egy malomnak szállítottak, részint — és 110
