Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

A mester feladata volt a malom vezetése: a nyersanyagbeszerzés, a technológiai irányítás, a piacszervezés, a személyzeti ügyek, az üzemkarbantartás és üzemfejlesztés.

A nyersanyagbeszerzés nehéz feladat volt — részletesen később ismerkedünk meg vele —, főleg szervezése miatt.

Papírkészítői tevékenysége, ha több legénnyel dolgozott, egyrészt a munka irányítása — hazánkban sokszor szükséges volt ez237 —, másrészt a finomabb munkák végzése volt (pl. az osztrák területen a mázas vagy a római művészet szerint fényezett papír készítése238). Kisebb létszám esetében — így általában hazánkban239 — egyéb munkáitól függően, részt vett a termelésben. Feladata volt az árupiac megszervezése, az üzlet

12. Martinyi Sámuel papírkészítőmester névaláírása. 1800.

lebonyolítása, sokszor még az áru szállítása is. Az üzleti életről számadást vezetett, a 18. század végén már egészen pontosat.240 Ha csak alkalmazott volt, akkor ezt a tiszttartó stb. végezte, az uradalom egyéb ügyeivel együtt, vagy nagyobb malmoknál a 19. századtól kezdve külön könyvelőt alkalmaztak. Ő foglalkozott a személyzeti ügyekkel, így az inas, a legény felvételével, elbocsátásával, a szükséges felvilágosítások beszerzésével és megadásával, a bizonyságlevél, majd a vándorkönyv kiállításával. Őrizte az inas és a legény okmányait. Természetesen részt vett a felszabadításokban, és gondosan ügyelt a szokások megtartására, a rendre — helyenként bizonyos bírói hatalma is volt —, a bajok elkerülésére, hiszen ő felelt egész házanépéért. Az üzemkarbantartás és az üzemfejlesztés gondja is — láttuk — az övé volt. Ismernie kellett a malom eszközeinek, gépeinek szerkezetét, nemcsak a kisebb hibák kijavítása miatt, hanem azért is, mert a papírmalom építésekor, átalakításakor rendszerint az ő utasításai alapján dolgoztak az egyéb mesteremberek. A feladatok eredményes megoldása érdekében nem hanyagolhatta el a szakmai isme109