Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
17. században is érvényesek. — Az általános hazai kézműves szokásokra, ahol és amikor lehetséges, utalunk.203 Az inas (Lehrjung) 10—12 éves korában kezdte meg a tanulást. A törvényes származás felvételi követelmény volt. A 18. században — más mesterségekhez hasonlóan — sokszor előfordult, hogy a felvételkor néhány becsületes polgár kezességet vállalt az inasért, hogy nem szökik meg mesterétől. Ausztriában egy személyt is elegendőnek tartottak,204 hazánkban erre nincs pontos adat. A papírkészítő gyermekénél (mesterfiú) természetesen erre nem volt szükség. Az inas elszegődésekor felvételi-pénzt (Aufnahmsgeld) fizetett. Ez általános szokás. Összege változó volt. Az 1756-os osztrák rendelet ezt megtiltja, s a hazai papírkészítőink elfogadják a rendelkezést.205 Ausztriában azonban nem tartották be — mert e rendelet 1789. évi átírása újból tilalmazza206 —, valószínű, hogy nálunk sem követték. Az inas végleges félfogadását hazánkban is 14 napi próbaidő előzte meg,207 ami más mesterségnél is szokott volt. A 16. században kialakult gyakorlat szerint egy malomban, az esetleges mesterfiú mellett, minden két legény után 1 inast vehetett fel a mester. Az 1756-os rendelet szentesíti ezt a szokást.208 Hazánkban általában még a 18. században is, amikor már több volt a papírkészítő, több legény mellett is csak egy inas tanult, gyakran egy sem, persze van kivételes példa az ellenkezőjére is.209 A tanulási idő (Lehrjahr) az általános európai gyakorlatban eleinte 4—5 év között ingadozott. A 18. század elejére kialakult szokás szerint a 14 napi próbaidő után 4 év lett (rövidítő kivétel természetesen van). Hazánkban és Ausztriában is, — a szokás és a rendelet szerint egyaránt — ennyi volt a tanulóidő, amelynek letelte után új inast vehetett fel a mester.210 A tanítást általában a legény végezte. A külföldi szokás megengedte a legénynek, ha hibázott az inas, hogy „ütlegekkel traktálja”. Hazánkban a tanítást a mester is végezte, többnyire azonban a legény, akinek — nem általánosan — az inas is, a mester is 1—1 forintot fizetett ezért. Feltétel volt azonban, hogy az inas és a legény között baráti viszony ne legyen.211 A tanulóidő alatt az inas a papírkészítés minden munkafázisában dolgozott, hiszen ebben az időben munkából munkával tanultak. Nincs pontos adatunk arra, hogy a tanulóinas egy-egy napja hogyan telt el. Lehetséges, hogy az általános kézműves szokást követte. Reggel kisöpörte a műhelyt, esetleg gondoskodott a ,,fölöstökömről”, majd munkához látott, vagy a mesterné esetleges megbízásait teljesítette. Ebéd után folytatta a tanulást. 102
