Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Tanulóidejére külföldön valami kevés fizetést kapott. Hazánkban és Ausztriában nem mindenütt, amit az 1786-os rendelet helytelenít is.212 Ha az inas megszökött mesterétől, és két hétig nem jött vissza (feltehetően az volt a felvételi kezesek egyik feladata, hogy visszavigyék), akkor az általános szokás szerint nem folytathatta tovább a mesterség tanulását. Ilyen esetre hazai adatunk nincs, az azonban előfordult, hogy kivételesen — bizonyosan jól indokolt esetben — más malomba átengedték.213 Amikor az inas tanulóidejét becsülettel és hűséggel kitöltötte, felszabadították. Ennek ceremóniája az inaspecsenye (Lehrbraten). Két részből állott: a vizsgából és ennek megünnepléséből. 10. Jestl Mátyás lékai papírkészítőinas névaláírása. 1759. Külföldön többféle vizsgaszokás volt. Vagy a saját malomban vizsgálták meg felkészültségét a szomszédos malmok mesterei és legényei, vagy idegen malomban, „idegen kádnál” — sőt esetleg több helyen — kellett bizonyságot tennie arról, hogy méltó a felszabadításra. Arról is tudunk, hogy nem a mesterek és legények vizsgáztattak, hanem a vetélytársak — a többi inasok. Hazánkban általában a saját malomban vizsgáztattak a szomszédos malmok mesterei, legényei. A sikeres vizsgát követte az ünneplés, az inaspecsenye, amelyről az egész felszabadítást elnevezték. A külföldi szokás szerint a malomban összegyűltek a vizsgáztatók és a malom dolgozói — 20—30 személy is lehetett. Az inas köszöntötte a megjelenteket, majd megköszönte a mesternek s legényeinek a tanítást. Beszéde után az előkészített, szépen megterített asztalra letette a kezében tartott feldíszített tálat, rajta a nagy darab pecsenye-hússal, az inaspecsenyével. Ezután két legény levette róla az inasok fehér kötényét, a sarokba vágták — ahol esetleg az új inas várta már, hogy felvegye —, és ráadták a legények zöld kötényét, mikor is a 103
