Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
nal bejelentette, mert ha későn szólt, a kár őt illette. A kisebb javítást is csak a tulajdonos beleegyezésével végezhette el. Hasonló volt a helyzet a nagyobb átalakítás, üzemfejlesztés, új gépek beállítása stb. esetében is, még akkor is, ha ez a papírkészítő költségén készült. Vigyáznia kellett, hogy ő vagy házanépe tűzvészt ne okozzon, mert akkor a kár őt terhelte. Idegen embernek — kivéve a vándorló papírkészítőt — nem adhatott szállást a malomban. A 18. századtól kezdve esetleg azt is kötelességévé tették, hogy a bérleti idő lejártára a további működéshez szükséges nyers- és segédanyagokat megszerezze, hogy a termelésben fennakadás ne legyen. Ha a bérletből távozott, ezeknek szabott árát természetesen megfizették neki, viszont az új bérlő a tulajdonostól ugyanolyan áron megvásárolta, mint ahogy a felszerelés esetleges tartalékait is. A szerződés pontos betartásáért, főleg a bérösszeg pontos fizetéséért, egész vagyonával felelt, kezeseivel együtt.191 Ha a bérösszeg pontos fizetése — tapasztalatok alapján — bizonytalan volt, a tulajdonos kiköthette, hogy a kezes (vagy kezesek) az évi bérösszeget egy összegben fizessék ki neki (óvadék), s ha a bérlő nem fizet rendesen, abból levonják az esedékes bért, ha pedig fizet, akkor a tulajdonos 5% kamatot fizet az óvadék letevőjének.192 Kötelezhette a tulajdonos a papírkészítőt, hogy meghatározott menynyiségű papírt a tulajdonos használatára évenként rendszeresen leszállítson- ez inkább a kincstári tulajdonú malmoknál fordul elő —, de az árát nem köthette ki.193 Arra is van példa, hogy ez a mennyiség a malom teljes évi termelése volt. A papírkészítő rendszerint úgy vállalta a szerződésben e mennyiség leszállítását, hogy ha kevesebb mennyiséget szolgáltat, a különbség árát megfizeti.194 Megegyezés esetén a két példányban kiállított bérleti szerződést mindketten — esetleg tanúk előtt — aláírták — kezesség esetében természetesen a kezesek is —, és mindegyik fél kapott egy-egy példányt, kincstári tulajdonú malmoknál azonban előbb megszerezték a főhatóság jóváhagyását is.195 A bérleti feltételeket általában mindkét fél betartotta. Hiányosságot a bérletfizetésnél tapasztalhatunk. A papírkészítő nem mindenkor tudta — rendszerint termelési zavarok miatt, ritkábban saját hibájából — megfizetni a bért. Az utóbbira kirívó példa a lékai malmot 1774. július 1— 1776. január 31-e közt bérlő Kloss Antal, aki könnyelmű életmódja miatt másfél év alatt 1042 Ft adósságot csinált — majd három és fél évi bérösszeget „fogyasztott” el. Ennek fele személyi kiadás volt: étel, ital. Az utóbbi 1920 1 bor a másfél év alatt, így napi 3,6 1, kb. 40 ív papír ára. Elárverezett vagyona sem volt elég adósságainak kifizetésére.196 98
