Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

I. Bevezetés

I. BEVEZETÉS

,,Az íróanyagnak köszönhetjük azt, hogy emberként tudunk élni, és értékes gondolatainkat az utókorra hagyhatjuk” — írta Plinius kora íróanyagáról, a papiruszról.1 Megállapítása korunk íróanyagára — a papírra — fokozottabban érvényes. Mai szellemi és anyagi műveltségünk, társadalmi szervezettségünk épülete a papírt nem nélkülözheti. Öröklött tudásunkat ez az íróanyag mentette meg az idő semmisítő kezétől, a papír segítségével gyarapíthatjuk tovább ezt az örökséget, és a papír felhasználásával hagyományozhatunk sok mindent az utókorra. A szóbeliség laza társadalmi kapcsolatait az emberiség, fejlődése során részben a papír alkalmazásával szilárdította meg, és a papír segítségével építette ki a ma fejlett társadalmi szervezetét. A papír azonban kultúra- és igazgatás-alakító szerepén kívül, az élet egyéb területeire is behatolt. Az ipar, fejlődése során, ezt az anyagot éppúgy felhasználta, mint például az egészségügy. Illő tehát, hogy a papír, amely haladásunkat hazánkban eddig némán szolgálta, most egyszer önnmagáról is, korábbi életéről, múltjáról beszéljen.

Ezúttal azonban csak magyarországi szereplésével, a magyarországi papírkészítés történetével foglalkozhatunk. Az így kialakuló kép azonban érthetetlen lenne, ha kiszakítanánk az általános fejlődésből. Ezért szükséges, hogy röviden áttekintsük azt az utat, amelyet a papír születésétől kezdve megtett addig, amíg a mi életünkbe be nem kapcsolódott, és meg kell ismerkednünk a papír történetének további útjával, személyeivel is.

Ez a könyv tehát az egyik hazai iparágnak, a mai magyar papíriparnak múltjával foglalkozik, és ezért részben műszaktörténet. Történetírásunk azonban műszaki múltunkkal mind ez ideig alig foglalkozott. Néhány úttörő kísérleten kívül inkább csak közgazdasági és — főleg a nyomdaiparnál — kulturális szempontból tárgyalta a hazai ipar vagy egy-egy iparág történetét. Műszaki múltunk tehát éppen műszaki vonatkozásban eléggé ismeretlen. A magyar műszaktörténetírás azonban történettudományunknak csak fiatal hajtása, s még nem alakulhatott ki

7