Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
A megfelelő granulometriáj ú szénelegvből is természetesen csak akkor készíthető kötőanyag nélkül brikett, ha a brikettezés során nem következik be szegregálódás, valamint a szénanyag önmagában is alkalmas plasztikusságánál fogva kötőanyag nélküli brikettezésre. A brikettezhetőségre vonatkozó hazai és külföldi megfigyeléseket - melyek szerint az idősebb barnakőszenek, valamint feketekőszenek kötőanyag nélkül nem brikettezhetők, sőt a fiatal barnakőszeneket is annál nehezebben lehet brikettezni, mennél xilitesebb az alapanyaguk* — a kokszolódás vizsgálatával kapcsolatban kifejlesztett polimer kémián alapuló elméletével magyarázza. Elmélete szerint a szenek képződésénél, az ún. szénülési folyamatnál az óriás molekulájú növényi anyagok lassú bomlással degradálódnak, és a degradálódott részek változott körülmények között polimerizálódnak, végül polikondenzációs folyamatok közben azzá az anyaggá alakulnak, melyet mi szénnek nevezünk, és melynek új tulajdonságait nem, vagy kevéssé lehet az alapanyagokból levezetni. Ezek esetleg kimondottan plasztomereknek is tekinthetők. A polimerizáció és a polikondenzáció „vegyérték- és feszültségkiegyenlítődés” útján jön létre, s így a kialakult nagyobb komplexumoknak szekunder vegyértéke kisebb, mint az új test kialakulása előtt már létezett vegyületeké, a közbenső területek, a közbenső polimerek szekunder vegyértéke. A van der Waals-erők tehát a szenesedés előrehaladásával csökkennek, amiképpen csökken.a szén plaszticitása a szénülés folyamán, és nő az elaszticitása. Ez elmélet alapján csak olyan szenek brikettezhetők kötőanyag nélkül, amelyeknél a szónülés közben létrejövő degradáció után kialakuló polimerizáció és polikondenzáció még nem haladt nagymértékben előre. 3.3. GYÖKKI JÓZSEF MAI JELENTŐSÉGE A MAGYAR SZÉNKUTATÁSBAN Tíz év telt el Györki József 1957. augusztus 10-én bekövetkezett halála óta, és több mint 55 évvel ezelőtt kezdte meg életútját a fiatal vegyészmérnök. Hosszú műszaki pályáját Györki maga is úgy szemlélte, hogy annak folyamán a gazdasági rendszer fundamentuma többször is változott. Halála óta azonban még egy további (gazdasági életünk egészére nézve feltétlenül kedvező irányú) változás következett be, hiszen a magyar földgáztermelés felfutása és a világszerte mutatkozó ásványolaj-többter* Györki a xilites anyagok rosszul bi'ikettezhetőségével kapcsolatban a régebbi szakirodalomra, elsősorban H. Hock és H. Fischer „Fragen der Brikettforschung” [megjelent : Braunkohle, Bd. 33, 245—251 (1934)] című munkájára támaszkodik, de megjegyzi, hogy a fastruktúra elvben nem annyira a brikettezhetőség szempontjából lényeges alkatrész, hanem inkább az őrlés szempontjából, tehát a brikett nyersanyagának előkészítésénél. Felfogása így nincs ellentétben G. Bilkenroth és E. Rammler újabban közismertté vált eredményeivel, ui. e szerzők xilittartalmú Niederlausitz-i barnaszénnel végzett eredményes labor brikettezési kísérleteiknél a szokványos 0 — 5 mm-es szemcseméretű anyag brikettezése helyett, 1 mm alá őrölt szénanyaggal dolgoztak [lásd: E. Rammler—G. Bilkenroth: Über die Zusammenhänge zwischen Brikett- und Kokseigenschaften bei der Braunkohlenhoch temperatu rverkokung. Freiberger Forschungshefte A. 24, 32 — 46 (1954)]. t Takács — Schlattner — Szebényi 97
