Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)

inelés okozta olcsó olajimport következtében hazánk energiahordozó struktúrájában az utolsó években jelentékeny változás következett be.

Ma már aktualitását vesztette tehát Györki legdédelgetettebb elgondolása, a magyar barnaszénből történő városi gázellátás, annak ellenére, hogy az adott időpontban ez kétségkívül reális és járható elgondolás volt. A régebbi mértékben mérve nem lehet érdekes ma már népgazdaságunk számára a kátrány-alapon történő vegyianyag-gyártás sem, annak ellenére, hogy a jelenlegi feketekőszénkátrány termelésünk jóval túlhaladja azt a szintet, amit mint elérendő célt Györki 20 évvel ezelőtt hangoztatott [49]. A világ vegyiparának és ezen belül hazánk vegyiparának soha nem várt mérvű fejlődésével azonban ez a forrás egy intenzívebb intermedier gyártás nyersanyag-szükségletének a biztosítására már nem elegendő.

Felfutott viszont hazánk kokszigénye, és ezzel párhuzamosan a hazai koksz-szén felhasználása. A hazai szenek kokszgyártási felhasználása azonban — annak ellenére, hogy abszolút értékben ugyancsak a Györki által javasolt [51, 54] számok felett áll — még mindig nem éri el széntermelésünk ugyancsak igen erősen megnövekedett lehetőségeit. A lehetőségek jobb kihasználása érdekében ma is megszívlelendők Györki idevonatkozó tanácsai, és ma is tanulságosak a budapesti gázgyár régebbi illetékeseivel folytatott vitái.

Legidőtállóbbnak azonban Györki József elméleti megállapításai - köztük is elsősorban a kokszolhatóság és kötőanyag nélküli brikettezhetőség polimerkémiai elmélete — mutatkoztak. E területen Györki nemcsak megelőzte van KREVELENt és munkatársait, hanem azáltal, hogy a polimerkémiai szemléletet a barnaszén-stádiumra is alkalmazta, a külföldi elgondolásnál egy lépéssel továbbment. A teória alkalmazása a mai kutatóknál is sok értékes további tudományos megállapításra nyújthat módot. Ugyancsak továbbfejlesztésre alkalmasak Györki elméleti megfontolásai az öngyulladási hajlam, valamint bányabeli szállóporok viselkedésének megítélésével kapcsolatban.

Végül nem érdektelen a mai kutatók számára sem a magyar szenek kéntartalmáról, a kén megoszlási formáiról és kigázosítás közbeni viselkedéséről, a szápári szén bitumenének összetételéről, az egercsehi szén koksztechnológia értékéről, s a magyar lignitek agrotechnikai sajátoságairól készített és tudományosan feldolgozott számos megfigyelése sem. E vizsgálódások eredményei még ma is felhasználhatóak, sőt sok esetben még mindig alapadatnak számítanak.

Ezek az adatok és az azokra támaszkodó — néha részleteiben talán már nem helytálló, de általában elfogadható — végkövetkeztetések pedig ma is mindnyájunk rendelkezésére állnak, mert Györki József nem sajnált időt és fáradtságot, hogy eredményeit rendszerezze, publikálja, és amennyiben az még nem ért meg a publikálásra, vagy az anyag jellege a közlést nem tette lehetővé, legalább kéziratos tanulmányt készítsen. Györki József emlékét legjobban ez a kilencven nyomtatásban illetve kéziratban — az Akadémia könyvtárában megtalálható — munkája őrzi meg.

98