Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
Györki szakvéleménye a Zsacskó-féle technológia szempontjából tehát negatív eredményű, de már csíráit tartalmazza az öngyulladás elméletére vonatkozó későbbi megállapításainak, melyeket azután részletesebben az ajkai szenek öngyulladási hajlamának vizsgálatával kapcsolatosan fejt ki. Véleménye szerint a tárolás közbeni bemelegedés kezdeti lépcsőjét baktériumtevékenység okozza. A további oxidációban szerepet játszik a könnyen oxidálható, ill. oxigénfelvételre képes funkcionális csoportok mennyisége és katalizátorként gyorsíthatja — esetleg oxigénfelvevőként elősegítheti - a szén organikus anyagában humátokhoz kötött vas-oxid, ill. az ebből származó finomeloszlású vas-diszulfid [70, 90]. Györki vázolt elmélete lényegében a korabeli ismereteknek saját jó megfigyelései alapján végzett logikus szelektálása, majd a tapasztalatokkal egyező régebbi elméleteknek intuitív szintézise, és Romwalter korábbi szintéziséhez* viszonyítva annyiban jelent előbbrehaladást, hogy nem csupán egy tényezőre — a huminoid anyag oxigénfelvételére — vezeti vissza az öngyulladást, hanem azt két-három előtte általában önmagában is elégségesnek tartott vagy hatékonyságában vitatott tényező együttes szerepében keresi. Felfogását a magyar szenek öngyulladási hajlamára vonatkozó újabb kutatások mind a baktériumtevékenység lehetősége,** mind a vasvegyületek fontossága,*** mindpedig az oxidálható funkcionális csoportok szerepe**** tekintetében főbb vonásaiban igazolta, így joggal tekinthetjük őt Romwalter mellett a korszerű kémiai elvű öngyulladási kutatás kezdeményezőjének, annál is inkább, mert az általa kezdeményezett csoportelemzés azóta a hazai szénvizsgálatokban már nemcsak polgárjogot nyert, hanem az öngyulladási kutatásoknál nélkülözhetetlenné vált. A teljesség kedvéért meg kell azonban említenünk, hogy a funkcionális csoportok oxigénfelvételével kapcsolatban feltételezett mechanizmus ismereteink szerint már nem helytálló. Györki — felújítva több külföldi kutató, valamint a magyar Gärtner Károly gondolatait***** — az oxigén felvételben a telítetlen vegyületeknek tulajdonított szerepet és ezért az öngyulladási hajlamra a zsír- és olaj vizsgálatoknál alkalmazott jód — * Romwalteh A.: Az öngyulladás, különös tekintettel a szenek öngyulladására. Magyar Technika 2, 21 (1947). ** Szolnoki J., Bognár L.: Baktériumok szerepe a szulfid ércek oxidációjában. Földtani Közi. (1965) 86. old. Szolnoki J.: A kemoautotrof kénbaktériumok szerepe a szén öngyulladásában. Magyar Kémikusok Egyesületében 1966. II. 26-án tartott előadás. *** Kaüeek R.: Liász szenek öngyulladásából eredő bányatüzek vegyszeres megelőzése és leküzdése. Bányászati Lapok 100, 224 (1967). **** P. Takács, M. Ács: Über die Rolle der Elektrochemischen Eigenschaften der Kohlen bei der Selbstenzündung. Bányászati Kutató Intézet Idegennyelvű Közleményei 10, 111-165 (1967). ***** Györki [90] munkájában a tárgykörrel foglalkozó számos szerző közül az alábbiakra hivatkozik: Férd. Fischer: Zeitsc'hr. f. angew. Chemie 1899, p. 766. Dennstädt, Bttnz: Zeitschrift f. angew. Chemie 1908, II. p. 1833. Gärtner К.: Mat. és Term. Tud. Ért. 1929, p. 378. R. Walter, W. Bielenberg: Braunkohlenarehiv 1922, Heft 8, p. 45. Dennstädt—Schaper: Zeitschr. f. angew. Chemie 1912, p. 2628. Schaper: Chemiker Zeitung 1918, p. 401. 92
