Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
csoportok leszakadnak, és a funkcionális csoportok révén a termikus hatás és nyomás következtében polimerizálódás áll be, a kismolekulájú csoportok elvesztése után kondenzálódás jön létre. Azt állítom, hogy a kokszképződés nem egyéb, mint a polimerizációnak és polikondenzációnak a megszilárdulásig (megkeményedésig) menő folytatása, és a folyamat befejezése produkálja azt az oldhatatlan, többé meg nem olvadó végterméket, melyet a fosszilis szeneknél koksznak nevezünk. Az olvadás, a felfúvódás, a zsugorodás folyamata, a kokszban található repedések megjelenése a műanyagkémia alaptézisei szerint megmagyarázható és az így alkotott magyarázatok ésszerűbbek, mint az eddig ismertetett magyarázatok. Azok a szenek, amelyek a pirolízis folytán kettős kötéseik ellenére szerkezetük következtében nem képesek fonal, gömb, általában térbeli makromolekulák képződésére, nem adnak összesülő kokszot. Tipikusan ilyenek a barnakőszenek és a gyengén összesülő fekete kőszenek. A kőszenet alkotó vegyületek struktúrájának megállapítására is visszahat ez a felfogás, és ezért a szeneink kémiai feldolgozásának lehetőségére a csoportanalyzis adja meg a lehetőséget.” Az idézett tézisekben a kokszképződés polimer-kémiai jellegére vonatkozó megállapításokon kívül a funkcionális csoportok koksztechnológiai szerepéről és az ún. csoportanalízis fontosságáról mondottak is figyelmet érdemelnek, noha ezek szerepe jelenlegi ismereteink szerint nem annyira a primer kokszolódó hajlamban, mint inkább a kokszolódó képességnek oxidáció útján történő romlásában az ún. öregedésben, ill. az azzal analóg öngyulladási hajlamban nyilvánul meg. Meg kell jegyezni, hogy a funkcionális csoportnak az öngyulladási hajlamban játszott szerepét Györki ugyancsak felismerte, erre vonatkozó megállapításainak ismertetése azonban már átmenetet képez működésének egy újabb területére, az öngyulladás elméletével kapcsolatos kutatásaira. 3.2.3. Az öngyulladás újszerű értelmezése A Bányászati Kutató Intézetben Györki egyik első feladata a lignitek nemesítésére javasolt ZsACSKÓ-féle tárolás közbeni ahidrálás kivizsgálása volt. Ez az újítás a mátravidéki lignitek nemesítésére azt javasolta, hogy a ligniteket tárolják nagy garmadában letakarva hónapokon keresztül, amikor is önmagától bemelegedve nedvességtartalmának egy részét a tárolás során leadja. A folyamat kísérleti vizsgálata során dr. Györki megállapította: száradáshoz vezető bemelegedés csak akkor következik be, ha a takarás repedésein keresztül annyi levegő tud a tárolt lignithez szivárogni, hogy az a lignittel reagálva biztosítja a bemelegedés és a nedvesség-elgőzölögtetés hőszükségletét. Mivel az adott nagyméretű garmadában az ehhez szükséges levegőmennyiségnek az egész keresztmetszetben egyenletesen történő biztosítása nem megoldható, a Zsacskó-féle ahidrálás a garmada egyes helyein nem jár szárító-hatással, másutt viszont egyenesen és gátolhatatlanul öngyulladást eredményez [78]. 91
