Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
X határozási hibák — köztük a magyar szeneknél el nem hanyagolható eltérés a hamu és a valódi ásványanvag-tartalom között — az oxigén számértékében összegeződik. A vita időpontjában már elegendő tényadat állt rendelkezésre, hogy e „szabályt” önmagában már ne is tekintsük törvényszerűségnek, viszont nem volt még eléggé ismert, hogy ez más kritériummal kiegészítve már kellően jellemzi a koksz-szenek tartományát. Ilyen második kritériumként vetette fel — helyesen — Romwalter az önmagában ugyancsak nem elégséges „diszponibilis hidrogén” szabályt,* ill. későbben van Krevelen** a manapság is alkalmazott C : H arányt. Sajnos Györki a vitában megelégedett azzal, hogy a H : О szabály nem kielégítő voltát elrettentő példákkal bizonyítsa, anélkül hogy felismerte volna, miszerint ez a „Regelchen” a szénkémiában azóta már egyértelműen polgárjogot nyert és Györki előtt is nyilvánvalóan ismert elemi analíziseken alapuló szénültségi beosztás csíráját képezi. Miután a vita során e körülményre Szász munkatársai — Romwalter, majd Szádeczky*** — rámutattak, Györki az elemi analízisen alapuló szénklasszifikáció elvi jogosultságát is elutasította. E helytelen álláspontjának indokolására kifejtett munkássága azonban végeredményben pozitív eredménnyel járt; a kokszolódás feltételeit kutatva, van Krevelen hasonló felismerését**** megelőzve, elsőnek mutatott rá a kokszképződésnek a műanyagképződéssel analóg jellegére [70, 89]. Mivel e felismerés egyben akadémiai doktori dolgozata legfontosabb megállapítását képezi, indokoltnak véljük okfejtését e helyen szó szerint idézni [70]: „Az atomszázalékos és a csoportanalízisen nyugvó struktúra-kutatás és a leegyszerűsítés után létrehozott „szénmolekula” kutatásának legfőbb eredménye az a felismerés, ami ma már minden kétséget kizáró módon elfogadott tudományos megállapítás, hogy a szén alkotó vegyületei makro-, mega- stb. molekulákból állanak, és a szenesedés folyamán, ugyancsak leegyszerűsítés után, de végső fokon polimerizációval és polikondenzációval jöttek létre. Az előző tézist továbbvittem és alkalmaztam a kokszosodás feltételeinek megállapításánál, a kokszosodás folyamatának és részben már technológiájának helyes megismerésére. A szenet alkotó kémiai vegyületek a szén nyersanyagaiból jöttek létre. Ezek a nyersanyagok a növényi és a szénesedésben résztvevő állati eredetű termékek, mint a cellulóza, lignin, cukrok, keményítők, zsírok, fehérjék stb. Ezek a vegyületek a szenesedés folyamán változáson mennek át, a - COOH, -COSH, -OCH3, --SH, -OH, -NH2 stb. poláris (reaktív) * A. Romwalter: Die Rolle der Elementarbestandteile in der Kohlenchemie. Műegyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. XVII. (1948). ** D. W. Van Krevelen: Graphical-statistical method for study of structure and reaction processes of coal. Fuel 29, 269 (1950). *** Szádeczky-Kardoss E.: Über Systematik und Umwandlungen der Kohlengemengteile. Műegyetem Bánya- és Kohómérnöki Osztályának Közleményei. XVII. 176-193 (1948-49). **** Van Krevelen, D. W. —Huntjens, F. J.—Dormans, H. N. M.: Chemical Structure and Properties of Coal. XVI. Plastic Behaviour on Heating Fuel 35, 462 (1956). 90
