Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
került újítási javaslatot, ill. találmányi bejelentést dolgoz ki [61, 67, 68, 76, 77]. Az ipari kutató intézetek megalakulása után saját laboratóriumát feladja és a Bányászati Kutató Intézet munkatársa lesz. Az itt eltöltött hat év alatt a tágabb értelemben vett szénfeldolgozási kutatások — flotálás, kötőanyag nélküli brikettezés, barna- és feketeszén-kokszolás — mellett bányavegyészeti kutatásokkal, így a szénporlekötés kérdésével, meddő válogatással, tárolással és a szén öngyulladásával foglalkozik [60, 62, 63, 64, 65, 66, 71, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 90]. Felszabadulás utáni munkásságában már elméleti kérdéseket is vizsgál, így alapkutatás jellegű megállapításokat tesz a száraz gázkéntelenítés mechanizmusával [58], a kokszolódás folyamataival [55, 57, 70, 89], valamint a szén-öngyulladás [70, 76] és a kötőanyag nélküli brikettezhetőség [69] okaival kapcsolatosan. Elméleti tevékenységeként kell megemlítenünk, hogy 1946-ban megkapja a műegyetemi magántanári címet is, majd a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot, továbbá megbízott előadóként részt vesz a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a szénfeldolgozó mérnöki oktatás megindításában [86, 87, 88], s végül halála évében, 1957-ben megszerzi a kémiai tudományok doktora fokozatot [70, 89]. Sajnos, háború utáni munkásságában disszonáns hangok is vegyülnek, ugyanis publikációiban már régebbi munkásságának eredményeire hivatkozva sok esetben okkal, ok nélkül ismétli önmagát, és prioritásának, ill. elképzelésének védelmében szenvedélyesen polemizál. Polemizáló, a vélt mellőzéssel hadakozó magatartása legélesebben ,,a szenek kokszosításának feltételeiről” Szász OszKÁRral és munkatársaival folytatott vitában domborodott ki. Ennek részleteiről, jelentősége miatt a következő külön alfejezetben számolunk be. 3.2.2. Vita a szenek kokszolhatóságáról, és a kokszolódó képesség új elmélete A vita megindítója a Magyar Állami Szénbányák barnaszén-kokszosítási kísérleteinek első eredményeiről Szász Oszkár tollából készült beszámoló volt.* A beszámoló alapját képező, Szász Oszkár és Schlattner Jenő kezdeményezésére megindult kutató munka az államosítás nyújtotta nagyobb lehetőségek kihasználásával, Magyarországon még szokatlan arányú iaboratóriumi és üzemi kísérletszériában vizsgálta a borsodi barnaszenek ipari kokszgyártásra történő felhasználásának műszaki lehetőségeit. E kutatások a „dorogi brikett kokszgyártás” tapasztalataira,** valamint a hasonló tárgyú külföldi kísérletek eredményeire támaszkodva, az alábbi technológia szerint kívánta borsodi barnaszénbázison az észak-magyarországi kohóművek kokszigényét biztosítani: * Szász O.: Hazai barnaszeneink — kokszosítása. Bányászati és Kohászati Lapok 81, 86 — 91 (1948). ** Schlattner J.: A dorogi lepárló telep és sajtolt kokszgyártás. Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye 70, 244 (1936). 88
