Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
azon, ugyancsak többször hangoztatott elgondolása, hogy a szétszórt generátortelepek kátrányai egy központi kátrányfinomító üzemben kerüljenek feldolgozásra [40]. Ismertetett alkotó periódusába esik a Vitális István által felfedezett Szápár-i és Jásd-i gyantadús szénelőfordulások minősítő vizsgálata. E különleges összetételű termékek vizsgálatát Györki kora külföldi tudományos intézményeinek színvonalán végzi el, és a mennyiségi adatokon kívül megállapítja, hogy a bitumen a középnémet barnaszenek hasonlótermékével ellentétben nem tartalmaz montánviaszt, hanem gyantás jellegű [42, 43]. Vizsgálatainak tudományos érdekessége miatt legfontosabb adatait a 12. táblázatban összefoglalóan közöljük; meg kell azonban jegyezni, hogy Takács későbbi vizsgálatai* szerint az átlag szénanyag gyantatartalma sajnos elmaradt a Györki, ill. Vitális által publikált adatoktól, és így az amúgy is csekély szénkincset jelentő előfordulás nem került kiaknázásra. A vegyianyag-gyártással kapcsolatos munkásságának ismertetése nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azt, hogy fatelítő-olaj vizsgálatával is foglalkozott [39], és eljárást dolgozott ki szódagyártáshoz kapcsolódó gázkéntelenítésre [24], valamint a lignitekből ammóniás kezeléssel növényi tápanyagok előállítására [44]. Ez utóbbi elgondolását azonban már csak a felszabadulás után tudta továbbfejleszteni [76], mert a fokozódó fasiszta elnyomás, származása miatt, az érdemi munkásságot az 1937 — 44 közötti években lehetetlenné tette számára. 3.2. A TUDOMÁNYOS KUTATÓ 3.2.1. Az 1945—57 közötti munkásság áttekintése » Az elnyomatás évei után dr. Györki József a háború utáni újjáépítés munkájában jelentős részt vállalt. így szakértőként közreműködött a pécsi és az óbudai gázgyárak racionális szénellátása érdekében a pécsi mosó beindításában és a pécsi szén gázgyári felhasználásában, majd a Péti Nitrogénművek újjáépítését vezette. 1946-tól két éven át a Magyar Technológiai ée Anyagvizsgáló Intézet főigazgatója lett. Az Intézet megszűnése után átmenetileg ugyan nyugdíjba került, de ezalatt is eredményesen dolgozott saját laboratóriumában, és folytatta a kénkinyeréssel, a kokszolással és a gázgyártással kapcsolatos publikációs tevékenységét. Ebben egyrészt felelevenítette régebbi elképzelését az erőművi tüzeléshez kapcsolódó kátrány- és kénkinyerésről [50, 52], másrészt lelkesen propagálta a hazai sülőszenek felhasználását a meglevő gázgyárakban, valamint a kohókoksz tervezett hazai gyártására [54, 57, 75]. Az országos jelentőségű javaslatok mellett laboratóriumában technológiai részproblémákkal is foglalkozik, és számos, részben bevezetésre is * Db. Takács P., Kovács М.-né: A szápári bitumendús szén újabb vizsgálata. NEVIKI Közlemények 1, 1 — 2. sz. 85 — 92 (1958). 87
