Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
az osztrák ipar járószalagján dolgoztak. Termelési statisztikák sem állottak rendelkezésre, a hivatalos adatszolgáltatás teljesen hiányos volt. A világháború eseményei azután előtérbe hozták a Monarchia magyar területein található természeti kincsek fokozottabb feltárását és a figyelem az erdélyi vegyipari nyersanyagok — földgáz, bauxit, gipsz és pirít — felé fordult. Vezető szerepet kaptak a jó képességű mérnökök, és a vállalatok élére is nagyobb képzettségű emberek kerültek. A vesztett háború utántól számítja Györki a harmadik korszakot. Ez a periódus lényegében a lecsökkent területű ország természeti kincseinek előzetesen nem várt mérvű kiaknázásához vezetett, hiszen felfejlődött és számos területen meggyökeresedett a barnaszén bányászata és felhasználása, megkezdődött a dunántúli bauxitjaink kiaknázása, feltárták a Tokaj környéki kaolintelepeket, megindult az ásványolaj termelés, és megtettük az első kezdeményezéseket az alföldi földgázelőfordulások feltárására. A szépen megindult alkotó munkát azonban lefékezte a fokozódó német nyomás, majd kettétörte a második világháború. Ennek befejezésétől, tehát a felszabadulástól számítja Györki gazdasági életünknek negyedik korszakát, melytől sok tekintetben elgondolásainak fokozottabb megvalósítását remélhette. 3.1.1. Életrajzi áttekintés 1945-ig Györki József 1891. augusztus 19-én Pusztakovácsiban (Somogy megye) született. Vegyészmérnöki oklevelét 1913-ban a Budapesti Műegyetemen szerezte. A pénzügyminisztérium vámszaki laboratóriumában eltöltött rövid gyakorlat után 1914—18 között tanársegéd a Műegyetem Kémiai Technológiai tanszékén. E tanszék nagyhírű és kiváló professzora, dr. Pfeifer Ignác ismeretesen kitűnő kapcsolatot tartott az iparral, és tevékenyen részt vett az iparban felmerülő problémák — a szoros értelemben vett vegyipari kérdéseken túl a tüzelés, gázgyártás, gáztisztítás problémáinak — megoldásában. Pfeifer professzor kíséretében a fiatal tanársegédnek módja nyílt a hazai ipartelepek kérdéseibe közvetlenül belekapcsolódni. Ezen túlmenően a tanszéken vezette a III. éves laboratóriumot, irányította a technológiai anyagvizsgálatot, foglalkozott a szénkémiával, a kaolin és más kerámiai nyersanyagok kutatásával, víztechnológiával, kazán- és generátor vizsgálatokkal, s részt vett Pfeifer, Schafarzik és Rejtő professzorok kutató munkájában. Emellett időnként helyettesíti professzorát az előadásokon, és maga is előad — áruismeretet és kémiai technológiát — a Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézetben. Ez az összefonódott ipari, tudományos és oktató tevékenység nyújtott biztos alapot további munkájához, amikor — az Országos Központi ArvizsgálóBizottságban folytatott tevékenységének intermezzójaután — 1920- ban elvállalta egy újonnan alakult tudományos és tanulmányi társaság, a
