Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)

1

3. DR. GYÖRKI JÓZSEF (1891-1957)

A kapitalizálódó magyar társadalomban a századfordulóval a szénfeldolgozás területén is feltűnnek az időnként ipari megbízásokat is elvégző egyetemi tudósok mellett az elsődlegesen iparfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. Ezek először az egyes ipari vállalatok mérnökei, a húszas években azonban megjelenik az esetenkénti kutatási megbízásokat, szakvéleményezéseket, vegyvizsgálatokat főfoglalkozásként végző magánmérnök is. E típus jellegzetes és kiemelkedő képviselője a két világháború között de. Györki József vegyészmérnök volt, aki lelkesen propagálta és — mint egyik műszaki tudományos megalapozója — előmozdította a hazai szenek gázosításra és kémiai felhasználásra való hasznosítását.

Györki József tevékenységének azonban csak egyik — bár időben kétségkívül hosszabb — része a magánmérnöki tevékenység; a felszabadulás ugyanis alkotó ereje teljében érte, és állami alkalmazásba lépve, még 10 éven át szolgálta hazánk szocialista építését. A felszabadulás után azonban munkássága — régebbi fő irányait megtartva — elméletibb jellegűvé vált, és ezért célszerűnek látszik felszabadulás előtti, ill. utáni munkásságát két különálló szakaszként tárgyalni, annál is inkább, mert a felszabadulás műszaki tevékenysége vonatkozásában is fordulópontot jelentett, mint azt maga is elismerte [49].

3.1. A TANÁCSADÓ MÉRNÖK

Györki József műszaki munkássága alatt — saját felismerése szerint — háromszor változott meg alapjaiban a gazdasági élet, és így élete lényegében hazánk gazdasági fejlődésének négy korszakát ölelte át. E korszakokat élete derekán tartott egyik előadásában [49] annyira szemléletesen jellemzi, hogy élete és munkássága részletesebb ismertetése előtt megállapításait érdemesnek vélem majdnem szószerint idézni.

Györki élete első korszakának az első világháború kitöréséig tartó időt tekintette, amikor az ásványi kincsekben egységet alkotó osztrák — magyar monarchián belül a magyarországi nyersanyagoknak különösebb jelentőségük nem volt, sőt az osztrák vezetés készakarva elhanyagolta Magyarország szempontjait. E korszak a hazai vegyipari fejlesztés szempontjából még az 1910-es években is a tespedést jelentette. Semmiféle tervet nem lehetett elfogadtatni, sem az állammal, sem pedig a gyáripari érdekeltségekkel. A gyáripar élén gyenge képességű ügynökök vagy kereskedők állottak, a minisztériumokban pedig a kis képességű tisztviselői?

78