Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
2. Schlattner Jenő: Dr. Romwalter Alfréd (1890–1954)
a felszín közelében lejátszódó hőtermeló' folyamat. Ez szolgáltatja a biológiai mállásban résztvevő mikróbák életfenntartásához szükséges hőenergiát. Ez a folyamat, túlnyomóan talajvízszint felett, tehát oxigénben gazdag környezetben a levegő jelenlétében történik. A növényi anyag ily módon tőzeggé alakul. A szénülést illetően Rom Walter a Le Chatelier-féle törvény alapján feltételezi, hogy kis hőmérsékleten történő folyamatok inkább exotermek, nagy hőmérsékleten lefolyóak pedig endotermek. Ilyenképpen a szénülés hőtermelő folyamat, amikor a földkéregben kis mennyiségben, de hosszú időn át ható oxigén, vagy hozzá hasonló hatású elemi kén hatására a növényekből származó organikus vegyületekből a hidrogén már kis hőmérsékleten leszakad és H20, illetőleg H2S alakjában távozik. Ez a folyamat általában 175° C alatti hőmérsékleten történik. így Romwalter a szénülésben az oxigén és kén dehidrogénező hatására mutat rá. A szenesedés — mint a faszén készítése — növekedő, 178° C-nál nagyobb hőmérsékleten, végeredményben endoterm módon folyik le, és a karbon- és oxigénatomok СО- és C02-molekulák alakjában távoznak. A természetben a kontakt metamorfózis ehhez hasonló folyamat. Romwalter a fuzit képződést a természetes szenesedéshez sorolja. Szerinte a reakciót a hamuadó elegyrészek egyes fémionjai mellett a kén is gyorsítja. Mindezek alapján az Európában legelterjedtebb Wieluch szénülési index:* л 2,1 О + 42 H + 3 N „ A — 1 —-------------------------------nel, 7 C miután ez a képlet a kén hatását nem veszi tekintetbe, Romwalter a szénülési index képletét [80]: ^ , 2,1 О + 42 H + 3 N + 1,05 S 7 C módosította. A bányászati szakemberek részére ismételten összefoglalta a kőszén képződésének szénkémiai vonatkozásait, a szénülés folyamatát [41]. Ezek szerint a kőszén részben a fásodott növények ligninjéből, másrészt lipoid anyagból származik. A buja őserdő ligninjéhez keveredik az elkorhadó fák gyantája, míg a cellulóz és a fehérjék végképpen elbomlanak. A lignin is csak levegőtől elzártan, valamint az aerob baktériumok kizárásával, védőtakaró alatt válhatik kőszénné. A lipoid anyagok főképpen sekély vizek elhullott planktonjainak elbomlásából maradnak vissza, mivel a fehérjék gyorsan elbomlanak az anaerob baktériumok hatására. A lipoid anyagok további lebontását azonban az aerob baktériumok már nem végezhetik el az oxigén távollétében. A lipoid anyagok a szénülés folyamán lassú alaku* Wieluch: Zeitschrift d. Oberschläsischen Berg- und Hüttenmännischen Vereines 66 (1927) 2., 45. és 46., valamint на. (1928) 149. old. 5 Takács — Schlattner — Szebényi 65
