Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
Az 1929-ben létesített pécsi nagynyomású brikettgyárban 1,5% nedvességig leszárított 1 — 0 mm közötti szemnagyságú port dolgoztak fel. Az alkalmazott Apfelbeck-féle gyűrűs prés átlagos, ill. maximális présnyomása 500, ill. 1200 kg/cm2, a prés teljesítménye 24 kW energia felvétel mellett 2,5 t/ó volt. A gyengén ívben hajlott hasáb alakú brikett hossza 93 mm, átlagos magassága 35 mm, súlya 170 g volt. A brikettezés effektiv időtartama kb. 0,26 sec. A szilárdság nem érte el azonban a Pécsett kötőanyaggal orsós présen gyártott 100 g-os tojásbrikett, ill. a Couffinhal-rendszerű présen gyártott 5 kg-os téglabrikett szilárdságát. A dorogi lisztes brikett elegy összetétele az alábbi volt: 85% dorogi szénpor, 10% szászvári szén, 3% liszt, 2% mésztej. Az előállításnál még 3% forró vizet adagoltak. A brikett nedvessége 16% volt, fűtőértéke 4600 kcal. A lisztes brikett szilárdsági és tüzeléstechnikai sajátságai kielégítőek voltak, nem volt azonban nedvességgel (vízzel) szemben ellenálló, és a tárolásnál penészedett. E hátrányos tulajdonságok megakadályozására Fink by részletes laboratóriumi kísérletekben kidolgozta a kátránnyal való impregnálást, megállapítva, hogy ez akkor a leghatásosabb, ha a szobahőmérsékletre hűlt brikettet 35° C hőmérsékletű lepárlási kátrányban kb. 10 másodpercig fürdetik. Ez idő alatt a brikett szénféleségtől függően 1,5 — 3% kátrányt vesz fel [19]. Finkey professzor hivatkozott közleményében részletesen foglalkozik a lisztes brikettek szilárdságát befolyásoló tényezők közül a nedvesség, valamint a szemcseösszetétel kérdésével is. Optimálisnak — várpalotai szén kivételével — olyan szemcseeloszlást talál, melyben a 3 mm alá tört szénben 40—45% a 0,5 mm alatti szemcseosztály. A várpalotai minta esetében viszont előnyösnek mutatkozott egy még nagyobb mérvű aprítás. Maximális szilárdsági sajátságot a brikett akkor mutatott, amikor 90%-a 0,5 mm alá volt aprítva. A várpalotai szén a többi vizsgált szénfajtákkal ellentétben nagy nyomáson kötőanyag nélkül is alaktartó, bár vízben széteső briketteket szolgáltatott. E brikettek szilárdsága annál nagyobb volt, mennél erősebben aprított szénanyagból indultak ki. E tapasztalatokra támaszkodva, külön tanulmány tárgyává tette a Delkeskamp által javasolt, de még nem alkalmazott ún. kolloid brikettezést. Ez eljárás eredetileg vizes szénőrleményt javasolt kötőanyagként alkalmazni olyan présben, mely a víz préselés közbeni eltávolítását is lehetővé teszi. Finkey kötőanyagul szárazon 70 mikron alá őrölt, 17—18% nedvességű várpalotai lignitport alkalmazott. E „kötőanyagot” 20 —40%-ban keverve 3 mm alá tört különböző hazai szénféleségekkel 66 atm nyomáson és 70-80° C-on történő préseléssel állított elő briketteket. Ily módon várpalotai, komlói, diósgyőri és kisterenyei szenekből jó szilárdságú briketteket nyert, míg a kemény barnaszenek (Tatabánya, Nagybátony, Dorog, Brennberg) így sem voltak brikettezhetők [20]. Meg kell jegyezni, hogy a nagynyomású brikettezéseknél a préselés folytán fellépő levegőtúlnyomás kiegyenlítését lehetővé tevő perforált formát 53
