Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

használt. A kemény magyar barnaszeneknél ui. régebbi kísérletei szerint csak ilyen, a levegő eltávozását lehetővé tevő présberendezés esetén várható siker.

A Németországban alkalmazott Exter-présnél ezért Fiíöíey magyar szenek esetében kedvezőbbnek tartja az Apfelbeck-féle körgyűrűs prést [19].

A soproni Bánya- és Kohómérnöki Kar kutatóival kapcsolatban már említettük, hogy ők a hazai bányászat széles skálájának megfelelően nem kizárólagosan a szénnel foglalkoztak. E megállapítás messzemenően érvényes a magyar szénkutatás talán legkiemelkedőbb kutatói egyéniségére Szádeczky-Kardoss Elemék professzorra, akinél ezen túlmenően munkásságának csak kezdeti — bár kétségkívül jelentős — szakasza esik az általunk tárgyalt időszakra. Ez időben állapítja meg ui. Szádeczky- Kardoss a karsztkőszén-képződés jellegzetességeit [190, 191], dolgozza ki az öngyulladási és mállási folyamatok kőzettani megfigyeléseken nyugvó, de Romwalter szénkémiai nézeteit is figyelembe vevő teóriáját [192, 194], valamint a kőszén-elegyrészek 1948-ban nyilvánosságra hozott új rendszerének veti meg az alapját* [192, 193, 195, 196]. E munkák bibliográfiai adatait irodalomjegyzékünkbe felvettük, de mivel az eredményeket időközben Szádeczky-Kardoss továbbfejlesztette, és a már többször hivatkozott Szénkőzettan című összefoglaló munkájában részletesen és összefüggéseiben tárgyalja, ismertetésüktől eltekintünk.

1.3. IRODALOMJEGYZÉK AZ 1. FEJEZETHEZ**

1. Alvási L.: Kátrányolaj párlattal végzett szénhidrogénezés vizsgálata. Műszaki doktori értekezés. Zrínyi nyomda. Zalaegerszeg 1930.

2. Ha rt. a i B.: Tüzeléstan. Selmecbánya 1912.

3. Bernatter I.: A budapesti gázgyárak üzeme a háborúban és a háború után. MMÉE*** Közlönye 54, 111 (1920).

4. Bittó, B.: Über die chemische Zusammensetzung einiger ungarischen Kohlen. Z. angew. Chem. 1895. Heft 2. 37—41.

5. Bognár A.: Széntartalmú anyagok hidrogénezése oldószerek jelenlétében. Műszaki doktori értekezés. Budapest 1936.

6. Cotel E.: A szén kétszakaszos elgázosítása vasipari szempontból. MMÉE Közlönye 58, 37 (1924).

7. Cotel, E.: Die ungarische Eisenindustrie und die einheimische Braunkohle. Soproni Közi.**** 3, 17 (1931).

* Szádeczky-Kardoss Elemér: Über Systematik und Umwandlungen der Kohlengemengteile. A Bánya- és Kohómérnöki osztály Közleményei 17, 176 (1948—49), (Sopron).

** Az 1. fejezetben említett, vagy hivatkozott szerzők munkáit oly módon soroljuk fel, hogy a jelentősebb szerzők esetében — a további fejezetekben külön-külön tárgyalásra kerülő Györki József, Romwalter Alfréd és Varga József kivételével — a szövegben nem ismertetett szénkémiai tárgyú művek bibliográfiai adatait is közöljük. Más szerzők teljesebb irodalomjegyzéke után érdeklődőknek utalunk db. Gáspár Margit kiváló összeállítására: A Magyar Kémiai Irodalom Bibliográfiája. 1901 — 1925. Budapest, Egyetemi Nyomda 1931, ill. ugyanaz 1926 — 45. Budapest, Akadémiai Kiadó 1957. E bibliográfiára sok helyütt magunk is támaszkodtunk.

*** Magyar Mérnök- és Építész Egylet.

**** A soproni m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Bányászati és Kohászati Osztályának Közleményei.

54