Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
. a szokásos pécsi koksznál még 12%-os mennyiségben adagolva sem volt a salak bázikus volta ellenére elérhető. A mészkoksz adagolásnál azonban nem tudták folyamatosan tartani a kohó kívánatos hőfokát és teljesítményét, s ezért Svehla — hangsúlyozva, hogy mindössze 100 t koksz - mennyiséggel folytatott pár órás kísérlete messzebb menő következtetések levonására még nem alkalmas — járhatóbb útnak tartja a hazai sülőszén kéntartalmának előkészítési eljárásokkal történő csökkentését. Ilyen szempontból a maga részéről a komlói szén kokszipari hasznosításától várja a helyes műszaki megoldást. Db. Nahoczky Alfonz Über die restlose Vergasung unserer Kohlen című cikkében [143] kitér a városi gáztól megkívánható és a hazai szenekből is teljes elgázosítással előállítható gázféleség tüzeléstechnikai jellemzőire. Rámutat arra, hogy mindkét szempont összeegyeztetésével a 4000 kcal/Nm3 fűtőértókű gázról szükségesnek látszik 3100—3500 kcal/Nm3 fűtőértékű — megfelelő égőben azonban a tüzeléstechnikai követelményeket még teljesen kielégítő — városi gáz gyártására áttérni. A gázelőállítás technikai kivitelezése tekintetében gazdaságossági megfontolás alapján a kettősgázgyártás mellett foglal állást. Amíg Cotel professzor és munkatársai munkásságának értelemszerűen csak kis részét teszik ki a szénnel kapcsolatos közlemények, az Érc- és Szénelőkészítési Tanszék 1924—41. évek közötti neves vezetője, Einkey József professzor munkásságában ezek mondhatnánk már fő helyet foglalnak el. Különösen fontosak számunkra a brikettezéssel kapcsolatos kutatásai, de jelentős szénanyagismereti adathalmazt tartalmaz Előkészítési kísérletek csonka-magyarországi barnaszenekkel című német nyelven is megjelent munkája, melyben 28 hazai barnaszén mosási diagramját közli [16, 17]. A mosási diagramok értékelése kapcsán felfigyel arra, hogy azonos szénvidéken belül a hamutartalom a fajsúllyal lineárisan változik. E kapcsolatot alkalmasnak tartja a hamutartalom gyors meghatározására, és ez úton a szénmosó üzemek üzemellenőrzésére. Érdekes azon véleménye is, hogy olyan esetekben, ha a hamu—fajsúly kapcsolat eltér a lineáristól, az eltérés okainak kivizsgálása további tudományos megálllapításokat eredményezhet [18]. Kinkev professzor brikett-technológiai kutatásai időben egybeesnek a hazai brikettiparnak a 30-as évek elején bekövetkezett fejlődésével. Ez időszakban a kormányzat devizagazdálkodási okokból korlátozta a külföldi szén importját, ezért a hazai brikettgyártás — több új üzem létesítésével — 100 000 tonnáról 400 000 tonnára növekedett, majd — Einkey szerint, mivel az importált szurok kötőanyagot a devizakorlátozás folytán ugyancsak nehezen lehetett beszerezni — 320—350 000 tonnás szinten stabilizálódott. A szurokhiány a figyelmet a kötőanyag nélküli brikettezésre, valamint az ún. lisztes brikettek gyártására irányította. így a Dunagőzhajózási Társaság Pécsett az ún. Duna-brikettnek kötőanyag nélküli előállítására a nagynyomású Apfelbeck-prést használta, míg a 65° C-on elcsirizesíthető búzaliszttel mint kötőanyaggal 3 gyárban is (Pécsett, Dorogon és Kisterenyén) készítettek háztartási brikettet. E két, azóta már szinte feledésbe ment brikett-típusról indokoltnak véljük e helyen az Erz- und Kohlenaufbereitung in Ungarn című munkájában található ismertetés közlését [21]. 52
