Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

alatt történő szétesését azzal előzzék még, hogy a brikett mindig a kokszoszlop tetejére kerüljön, és itt alakuljon ki egyben a legmagasabb hőmérséklet is. A gyors felfűtés folyamán a briketten egy külső kokszréteg képződik, mely azután a lefelé vándorló szénanyagot az összemorzsolódástól megóvja.*

Á Tüzelőszerkísérleti Állomás említett kísérleteivel — melynek eredményeit Móry csak 1948 —49-ben tette közzé — a szilárdságot befolyásoló tényezők mellett részletesen vizsgálta a hamucsökkentés lehetőségét is, valamint a melléktermékek várható mennyiségét és összetételét [141].

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a 30-as években a Tüzelőszerkísérleti Állomás égisze alatt eredményes járműgenerátor fejlesztési kutatások folytak, melyek részletesebb ismertetése — lévén a járműgenerátor alapanyaga faszén vagy mezőgazdasági hulladék — túlnő jelen munkánk keretein. A Tüzelőszer kísérleti Állomás említett tevékenysége folytán azonban a Comité International Permanent du Carbone Carburant 1936. évi budapesti ülésszakának anyagát a Szénkísérleti Közlemények harmadik köteteként adták ki 1937-ben, és ebben néhány — szénelgázosítással, kátrányfeldolgozással, formakokszgyártással foglalkozó — hazai közlemény is napvilágot látott. E közleményeket az irodalomjegyzékünkbe felvettük, és a tartalmukra az 1. fejezetben forrásként ugyancsak támaszkodtunk.

1.2.4. A bányageológusok szerepe a szénkémiai kutatások megindulásában

A világháború végével Magyarország elvesztette már feltárt szénbányaterületeinek jelentékeny részét, és ezért a két háború között rendkívül élénk s igen eredményes geológiai kutatómunka indult meg a megmaradt területek szénkincsének feltárására és hasznosítására. E küzdelem élharcosai a bányageológusok voltak, akik ez időszakban már értelemszerűen messzemenően támaszkodtak a vegyvizsgálati eredményekre is, sőt a számukra többet mondó új módszerek hazai bevezetését kezdeményezték. Emellett a geológusok a lehetőségükhöz képest törekedtek az eredmények összegezésére és közzétételre is, így érthető, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya RT, ill. a Magyar Általános Kőszénbánya RT főgeológusai — Vitális István, ill. Vadász Elemér — munkássága szénkémiai szempontból is számos értékes közlést tartalmaz.

Dr. Vitális István — aki később a Soproni Főiskola tanára is volt - főművének kétségkívül a Magyarország szénelőfordulásai című összefoglaló munkát kell tekinteni [221]. E jelenleg is még legrészletesebb ilyen irányú munkában Vitális nemcsak történeti áttekintést és geológiai leírást ad, hanem közli — a források megjelölésével — a szénelemzési adatokat, sőt kitér — ahol ilyen előfordult — a szén esetleges technológiai feldolgozására, ill. technológiai jellemzőire is. Könyvének III. részében ezen túlmenően a magyar széntelepek minőségi jellemzésével külön is fog* Móry Béla: A barnakőszén kokszositás hazai eredményei. Energia és Atomtechnika 10, 439 (1957).

47