Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
i lalkozik. Könyve legfontosabb megállapításai, valamint majdnem teljes irodalomjegyzéke előzetesen a Soproni Bánya és Kohómérnöki Osztály Közleményeiben idegen nyelven is megjelent [220], és így külföldi szakembereknek is forrásul szolgál. Vitális professzor összefoglaló munkásságán túlmenó'en szénkémiai szempontból érdeklődésre tarthat számot kátránydús széntelepek feltárásával és megvizsgáltatásával kapcsolatos tevékenysége is. Ez irányú munkáját, mint arról Szén- és szénolaj problémák című cikksorozatában [218] beszámol, céltudatosan végezte, és felhasználta kiindulásul a László [97], Móry [122], Schwackhöfer [175] munkáiban rendelkezésre álló kátrányhozam adatokat, valamint Grittner [48] bitumen-extrákciós adatait. Lényegében ez utóbbi könyvben található adatok hívták fel a figyelmét az akkor már nem művelt Szápár—Jásdi felsőoligocén előfordulásra, melynek feltárása után Vitális meg is találta előbb Jásdon, majd Szápáron a gyantadús rétegekben leggazdagabb hazai szénelőfordulást. E szénelőfordulás különböző mintáit többekkel — így KAPUSsal, SALGÓval, MAKRAYval, valamint GYÖRKivel is — megvizsgáltatta, és az analizálok a válogatott mintákat egyaránt kátrány- és bitumendúsnak minősítették. A széntelep újabb feltárása alkalmával Szádeczky által végzett kőzettani vizsgálatok,** valamint a Takács és Kovácsné által végzett kémiai vizsgálatok* is megerősítették, hogy ez az Vitális által jásditnak elnevezett szénféleség tipikus liptobiolit. Sajnos az előfordulás erősen inhomogén; benne bitumenszegény és bitumendús részek váltakoznak és a bitumen, mint ezt a 3.1.4. alfejezetben a bitumenvizsgálatokat külön is publikáló [53] Györki munkásságával kapcsolatosan részletesebben ismertetjük, nem viaszdús, hanem gyantadús, a kifejlődés pedig csupán szerény szénkincset reprezentál. A Szápár—Jásdi előforduláson kívül a pernyepusztai (ma petőfibányai) fekütelep nagy kátrány- és bitumentartalmára is Vitális professzor hívta fel a figyelmet [224]. E telep anyagában Kamarás György — akinek vizsgálati adatait Vitális közölte — 20,7% bitument és 26% kátrányt talált. Montánviasz gyártására azonban ez a szén sem alkalmas, mert nem humuszképződmény, hanem — Szádeczky és Takács időközben végzett újabb vizsgálatai szerint — szapropel-algakőzet (olajpala).*** A pernyepusztai algakőzet — olajpalánál természetes, de lignitnél legalábbis szokatlanul alacsony — mindössze 3—6% nedvességtartalmát Vitális a vulkanikus környezet okozta kontakt metamorfózisra vezette vissza. Jelenlegi ismereteink szerint ez az akkor kézenfekvőnek látszó megoldás téves volt, de helyesen ismerte fel a kontakt metamorf hatást a nagytoronyai karbonelőfordulás kapcsán, melynek természetes kokszjellegét tanulmányában határozottan kimondja [223]. Amíg Vitális professzor munkáiban elsősorban a szén organikus anyagának jellemzői után érdeklődött, a korszak másik nagy személyisége dr. Vadász Elemér, már kiterjesztette figyelmét a szén fizikai jellemzőire, vala* Szádeczky-Kardoss Elemér: Szénkőzettan. Bp. 1952. 240. old. ** Takács Pál, Kovács Miklósné: A szápári bitumendús szén újabb vizsgálata. NEVIKI Közleményei 1, 1 — 2. sz. 85 (1958). *** Szádeczky-Kardoss Elemér: Szénkőzettan. Bp. 1952. 225. old. 48
