Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
Kerpelx Steyerland-i barnaszén elgázosítására fejlesztette ki gázfejlesztőjét. Tapadó, valamint az olyan szénfajták feldolgozásánál, melyeknek salakja erősen összesült, a rács gyorsan kopott és gyakori javításra szorult. A rácsot tehát erősebbre vették, alakját is megváltoztatták, és egyes részeit acélból öntötték. Ily módon — mint azt Baklay 1912-ben megjelent könyvében [2] már kiemeli — a Kerpely-féléből aránylag rövid idő alatt a gázfejlesztők egész sora keletkezett. A hazai fejlődésből meg kell említenünk Koller KÁROLYnak a salaktányér alján elhelyezett maróbordákkal ellátott „gomba”-rostélyát [87, 88]. E rostély típust a feltaláló — Diószeghy* szerint — a szokványos Kerpely-generátorokban zavarokat okozó sajókazinci szén elgázosítására 1910 körül dolgozta ki, és az először a hazai kerámia- és üvegiparban, majd egyéb hazai iparágakban, ill. külföldön is, elterjedt. Elterjedésével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy Koller Károly vezetésével generátortelep tervező és -építő iroda létesült, mely mind idehaza, mind külföldön igen jó hírnévnek örvendett.** Koller ellátta gázgenerátorait adagolócsővel is, mellyel a szénréteg egyenletes adagolását érte el (ezzel a gáz fűtőértékét és hőfokát egyenletesen lehetett tartani), szemben a szakaszos szénadagolással, amikor teljes leégésnél a gáz hőmérséklete túl nagy, a C02-tartalom erősen felszökik, a gáz fűtőértéke leromlik, míg a ráadagolásnál a lepárlási gázok a gáz fűtőértékét megemelik. A Koller-generátorok természetesen alkalmasak voltak — megfelelő aknamagasság megválasztása mellett — koksz elgázosításra is, valamint oxigénben dúsított levegővel történő kokszszintézis gáz gyártásra is [208]. Tiszta oxigénnel történő üzemeltetésnél azonban maga Koller is előnyben részesíthette az olvadt salakkal dolgozó generátor típust, hiszen Gálócsy ZsiGMONDdal együtt ilyen típusú generátorra vonatkozó szabadalmakat szerzett [37, 38]. E generátorban a jobb hőkihasználás érdekében városi gázellátásra is alkalmas gáz gyártása mellett egyidejűleg vasredukciót is végre kívánnak hajtani, részben a beadagolt szén hamujának vas-oxidtartalmából, részben a szénnel együtt adagolt vasércből, ill. — a szabadalmi bejelentés szerint — a magyarországi viszonyoknak legjobban megfelelő bauxitból. Egy ilyen komplex és újszerű technológia kifejlesztése azonban már meghaladta a Koller-iroda lehetőségeit, úgyhogy az eljárás finanszírozását átvette a Thyssen-konszern, és a Nyugat-Németországban megvalósított technológia Thyssen—Gálócsy-eljárás néven vált ismertté [40]. * Diószeghy Dániel: A vaskohászat tüzelőanyagai. Bp. 1957. 200—204. old. ** A Koller-generátor nemzetközi hírnevére vonatkozóan nem érdektelen megemlíteni, hogy A. Lissner, A. Thau Die Chemie der Braunkohle című összefoglaló munka 1963. évi III. kiadása 5 db ábrával illusztrált alfejezetben foglalkozik a Kollergenerátorokkal. J. Mettnier Gazéification et oxidation des combustibles című 1958. évben megjelent — a szénen kívül a kőolaj és földgáz feldolgozással is foglalkozó — munkájában a Kollergáz Társaság — Kerpely AntalIrI, valamint a Thyssen— Gálócsy-technológiával együtt — a külön indexben kiemelt 200 eljárást fejlesztő cég, Ш. személy között szerepel. A magyarországi jelentőségére vonatkozóan közölhetjük, hogy egy 1960. évi felmérés szerint a magyarországi generátor telepeken — 96 db, jórészt már átalakított rostélyú Kerpely- és 5 db egyéb generátor mellett — 149 db Koller-generátor volt. 2 Takács — Schlattner — Szebényi 17
