Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
1 párlatokká. A feltárt szén olajának elsősorban a nagy hőmérsékleten forró párlatai bomlanak le. Megfigyelte, hogy a hidrogén mennyisége és parciális nyomása, a hőmérséklet és a hevítés időtartama, az olajhozamnak nemcsak a mennyiségét, hanem az összetételét is megváltoztatja. 100 és 125 atm kezdeti nyomással 480° C-on 500 g szénnek, 52,0 és 51,8%-a táródott fel olajjá. Nagyobb olajhozammal — 57,9% — 300 g-nyi szénmennyiséget sikerült elfolyósítani 100 atm kezdeti nyomással 470° C-on. A közlemény és e területen végzett további munkájának jelentőségét - amelyre a külföld is felfigyelt* — az alábbiakban világítjuk meg. Mind a folyadék, mind a gázfázisú hidrogénezés hatásossága elsősorban a katalizátor minőségének függvénye. Katalizátorok nélkül a szén, kátrány vagy kőolaj hidrogénezésének egyik munkafázisa sem valósítható meg gazdaságosan. Bergius, a széncseppfolyósítás úttörője 1913-ban bejelentett szabadalmában éppenúgy, mint az 1921.** és 1925. esztendőkben*** megjelentetett tudományos közleményeiben a szénhidrogénezés (cseppfolyósítás) folyamatát katalizátorokat nem igénylő átalakításnak minősítette, jóllehet mind a szenekhez, mind a tanulmány tárgyává tett kátrányokhoz és kőolajokhoz hidrogénezés előtt néhány százalék vas-oxidot kevert. Véleménye szerint erre azért volt szükség, hogy a nyersanyagok kéntartalmát lekösse, nehogy ez káros polimerizálást és ennek következtében elkokszosodást idézzen elő. Varga József 1928-ban megjelentetett — előbbiekben ismertetett - közleményében megállapította, hogy a szénporhoz kevert néhány százaléknyi vas-oxid, miközben a szén kénvegyületeivel szulfiddá alakul, a reakciókra katalitikus hatást gyakorol, mert lehetővé teszi a folyamatnak kisebb hőmérsékleten való megvalósítását, s emelett nagyobb mennyiségű folyékony termék keletkezik. Taylor H.**** tanulmánya Bergius nézetét támasztotta alá. Azt állította, hogy a Bergius-eljárásnál a nyersanyagokhoz kevert vas-oxid, jóllehet elősegíti a hidrogénezést, mégsem katalizátor, csupán kénmegkötő anyag, amely elhárítja a kénnek, ennek a „negatív katalizátornak” a hidrogénezést gátló hatását. A gátló hatás nézete szerint abban nyilvánul meg, hogy kén jelenlétében a reakció nagyobb hőmérsékleten folytatható le. A szükségszerűen nagyobb hőmérséklet azért káros hatású, mert a reakciótermék gyorsabb elkokszosodását idézi elő. Varga professzor egyéb katalizátorok hatásának további tanulmányozására irányította vizsgálatait annál is inkább, mert 1925-ben és a következő években egyre-másra jelentek meg az I. G. Farbenindustrie-nak a szenek, kátrányok, kőolajok nagynyomású hidrogénezését védő szabadalmai, amelyekben a katalizátorok egész sorozatának használatát helyeztette szabadalmi védelem alá. Ezekről mondotta St. Banda professzor, a neves csehszlovák szénhidrogén-kémikus, hogy „ezeket a szabadalmakat általá* LTndustrie Ohimique 5, No 232. 387 (1933). ** F. Bergius: Neue Methode zur Verarbeitung von Mineralöl und Kohle. Z. angew. Chemie 34, 341 (1921). *** F. Bergius: Die Verflüssigung der Kohle. Z. des Vereines Deutscher Ingenieur 69, 1313, 1359 (1925). **** H. S. Taylor: Über die Verwandbarkeit von Katalysatoren bei Kohlenveredlungsprozessen. Brennstoff-Chemie 10, 52 (1929). 8* 115
