Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
ban bizalmatlanul fogadták szakkörökben, mert úgynevezett papírszabadalmak benyomását keltették”.* A katalizátorokra vonatkozó ausztráliai szabadalmi védelmet az I. G. Farbenindustrie neves kutatói C. Kratjch és M. Pier 1926-ban az 1217/26 sz. szabadalomban nyerték el. Ebben azt állítják, hogy a szenek, kátrányok, kőolajok folyamatos hidrogénezését egy munkamenetben katalizátorokkal sem lehet megvalósítani [72]. A védelmet az általuk ,,kéntálló”-nak nevezett alábbi négy katalizátorcsoportra nyerték el: a) a nitrogén vegyületeire, különös tekintettel az ammóniára vagy nitridekre, továbbá ammóniát keletkeztető katalizátorok jelenlétében nitrogén — hidrogén elegyekre; b) kötött kénre, illetőleg szulfidokra, különösen a nehézfémek szulfidjaira. E szulfidok a megfelelő fémből vagy fém-oxidból elemi kénnel vagy kén-hidrogénnel is készíthetők, de előállíthatok szulfidokból és szulfátokból hidrogénnel is; c) fémes molibdén, volfrám, króm és a „hozzájuk hasonló” fémekre és vegyületeikre; d) ezüst, réz, kadmium, ólom, bizmut, ón, lítium, bróm, alumínium, cink, urán, mangán, vanádium fémekre és vegyületeikre, valamint a ritka földfémekre. Varga József vizsgálatait csak néhány technikailag fontosnak ítélt oxid hatásának tanulmányozására irányította a továbbiakban, és megállapította, hogy a molibdén és a volfrám oxidjai a vas- és néhány egyéb oxidnál hatásosabb katalizátorok. A molibdén és a volfrám oxidjaival sem lehetett a különböző, főként kátránynyersanyagok magatartásának vizsgálatánál egyformán jónak minősíthető átalakulást megfigyelni. Azonos feltételek mellett még a barnaszénkátrányok sem hidrogéneződtek egyformán. Némelyikből nagyon kevés, másokból a várakozáson jóval felüli benzinpárlat keletkezett. Több esetben a kátrányok azonos hőmérsékletig desztillált párlatai sem tanúsítottak közelítően megegyező magatartást, még olyanok sem, amelyekben csaknem egyforma volt a „savanyúolajok” mennyisége. Legrosszabbul a fakátrányok és fakátrány óla jók hidrogéneződtek, a barnaszén és fakátrány elegyek azonban jól. Ez a megfigyelés VARGÁt arra késztette, hogy a kátrányba kevert molibdén- vagy volfrám-oxid-katalizátor mellé a kátrányok ismert kénhiányának pótlására a jól hidrogéneződő barnaszénkátrányok 2—6% kéntartalmának megfelelő mennyiségű kénport adagoljon, minden esetben több ként, mint amennyi a világos színű oxidok feketeszínű szulfiddá alakulásához szükséges. A kénporból keletkező kénhidrogén hatására mind maguk a kátrányok, mind párlataik meglepően jó eredménnyel hidrogéneződtek. A kémiailag tiszta molibdén- és volfrám-szulfid-katalizátorok nem bizonyultak olyan előnyös hatásúnak, mint azok a szulfidok, amelyek oxid és kén, ill. kén-hidrogén egymásra hatásával magában a reakciótérben keletkeztek. A tiszta molibdén- és volfrám-oxid is leghatásosabban csak akkor segítette elő a kátrányok hidrogénezését, amikor több kén volt a reakciótérben, mint amennyi a szulfidok kép* St. LaXI)a: Megemlékezésem Varga Józsefről. Kémiai Közlemények 27, 9 (1967). 116
