Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
lános és Kőszénbánya igazgatósága érdeklődött, amely tatabányai portlandcement üzemében kívánta a bauxitcement nagyipari előállítását bevezetni. Sajnos azonban, az üzem vezetősége a Varga által adott technológiai előírásokat, az ömledék készítését, nem tudta — különböző nehézségekre való hivatkozással — a nagyüzemi kísérletek során betartani. Érdekességként említjük meg, hogy a Varga-eljárás a bauxit vastartalmának egy részét fém vas alakjában melléktermékként szolgáltatta, amely az ömledék alján gyűlt össze. Ezután tért át a sokoldalú egyetemi tanár a szén- és a szénlepárlási termékek vizsgálatára, azok hidrogénezésére, az ásványolajtermékek szénolajokkal és mesterséges úton előállított anyagokkal történő helyettesítésének tanulmányozására. Magyarországon ő volt az első kutató, aki kísérletei számára nagynyomású autoklávot szerzett be, s ezzel a nagynyomású technika úttörőjévé vált. Kezdetben a szekunder benzineknek magyar barnaszenek kátrányolajaiból és petróleum-gázolajokból való előállításával foglalkozott de. Erdély SÁNDORral együtt [12]. E kísérleteit még viszonylag alacsony nyomáson (10 — 30 atm) és aránylag kisebb hőmérsékleten (370—390° C) végezte. Kísérletei alapján többek között megállapította, hogy a 10—30 atm nyomáson a barnaszén-kátrányolajok 370—390° C között kezdenek bomlani, s a reakció 420° C-nál a leggyorsabb. Ennél nagyobb hőmérsékleten már főleg gáz és koksz keletkezik. Munkájának eredményei szerint kátrányolajból és olajpárlatokból hidrogén jelenlétében jelentős mennyiségű ún. szekunder benzint lehet a kísérleti körülményektől függően, főleg hőbontással előállítani. Varga József érdeklődése ezután már nemcsak a hőbontási, hanem az ún. Bergius-féle hidrogénezési kísérletek felé terelődik. Hazánk ebben az időben még nem tartozott a kőolajtermelő államok közé, s így cseppfolyós motorhajtóanyag szükségletét teljes mennyiségben import útján kellett megszereznie. Jelentős és merésznek tűnő törekvés volt abban az időben a szenek úgynevezett cseppfolyósításával foglalkozni. A mesterséges motorhajtóanyag előállításának kérdése általános figyelmet keltett. Kísérleteinek első eredményeiről Varga József 1928-ban számolt be Eocén szén hidrogénezése címmel [16]. ő volt az első, aki az eddigi felfogással szemben arra a nagy jelentőségű felfedezésre jutott, hogy a szén- és széntermékek hidrogénezési folyamatainál a kén nem katalizátorméreg, sőt ellenkezőleg, a kén és egyes vegyületei a hidrogénezési folyamatok lefolyását nagymértékben elősegítik* Ez irányban továbbhaladva, nem bízza rá magát a szénben levő változó mennyiségű kén bizonytalan hatására, hanem ismert mennyiségű további kén és kénvegyületek adagolásával a reakció folyamán alakítja ki azt a szulfidkatalizátort, amelyre a hidrogénezés folyamán szükség van. Az általa követett eljárás évekig tartó vitára adott okot. Végül a Német Szabadalmi Hivatal rögzítette le az ún. Varga-effektus létezését és annak szükségszerű biztosítását a hidrogénezés folyamán [111, 113]. Ezen alapszabadalom magyar leírásának első oldalát a 11. ábra tünteti fel. Varga József a hidrogénezéssel kapcsolatban kifejtett munkáját számos cikkében örökítette meg, amelynek részleteire még visszatérünk. * Polinszky K.: Varga József emlékezete. Kémiai Közlemények 27, 3 (1907). 104
