Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Az építész-alkotó

A formák és a felületek gazdagítását elsősorban a tektonikai elemek plasztikája biztosítja; ezen túl jól megkeresett helyen és felületen faragást, reliefet használ díszítésként. Színezést csak ritkán, legfeljebb ajtón, ablakon, berendezési tárgyakon alkalmaz. Szívesebben csinál természetes színű anyagfelületen — például — ólomberakást. Mint ahogy kortársai, ő is előszeretettel fordul a — mívességében megejtő — műlakatos munka formalehetőségeihez. Azt igényességben csaknem az ötvösség szintjére emeli (Monostori úti templomajtó kilincse).

A kortársak között nem találunk még egy alkotóegyéniséget, aki olyan széles skálán, annyira gazdagon egyesítette volna a sík és plasztikus művészet különböző ágait, mint ő.

26