Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Építészeti szemlélete

közúti vasút is ebben az utcában van. New Yorkban, Berlinben s talán még Párizsban is régen kivágták volna már, mert zavarja a rendet, a közlekedést; Sztambulban kikerüli szépen, szó nélkül minden. Merthogy még nem ért ide a civilizáció.

De félős, hogy nemsokára ide érkezik, és első dolga lesz az útban álló szegény fát kivágni. Nélküle pedig szegényebb lesz a város.

. . . Művészi szempontból ítélve, Sztambul városának elsődlegesen legnagyobb értéke a Márvány-tenger, de még inkább az Aranyszarv, illetve a Galata felé kitárulkozó város egész látképe, melynek páratlan sziluettjét, harmonikus vonal-, folt- és színhatását és sajátos monumentális szépségét egyetlen más városé sem közelíti meg.

. . . Már maga a természet megáldotta a várost egyéni, csodálatos fekvésével, jellegzetes terepével és Európa legtöbb városánál hasonlíthatatlanul kedvezőbb világító forrásával; a déli éggel. Nagyszerű kultúrkorszakok ezeket az adottságokat érvényesíteni tudták úgy, ahogy az más városoknál — a maguk kedvezőtlenebb adottságai között — nem is sikerülhetett.

... A bizánci Constantinopolis városképét az oszmán-török Sztambulé bizonyára fölülmúlja művészi szempontból: a mai városkép sziluettjének legexponáltabb pontjait az oszmán-török építőművészet egy-egy pompás históriai, illetve kulturális emléke hangsúlyozza: a Topkapuszerájon kezdve a dombok taraját koronázó világszép dzsámik soráig . . .

E külső sziluettet és szín- meg folthatást teljesen fedezi a vele esztétikai szempontból egyenértékű belső várostartalom (alaprajz és felépítés), melyet az építők másfél ezer esztendő folyamán állapítottak meg — mindig a lehetőségek, adottságok és szükségletek figyelembevételével, és természetes eszükre hallgatva, sohasem csábíttatva el magukat erőszakosan kiagyalt megoldások erőltetésével.

Amiképpen a város külső látképében dominál a dekoratív festői elem, úgy a város belsejében: az utcáknak, tereknek képe is inkább festői, mint klasszikus (bár ezek a fogalmak nem egészen alkalmazhatók egy alapjában annyira sajátosan egyéni művészi alkotásra). És hogy festőiségen sem kell okvetlenül nyugtalan romantikát értenünk, azt az elmúlt korok nem egy példáján kívül (Velence) éppen Sztambul bizonyítja, ahol meglepően nyugodt, sőt méltóságos látképek lepnek meg, különösen a nagy szultán-dzsámik környékén..

23