Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Építészeti szemlélete

A fallal kerített vártemplomok legépebben megmaradt és legteljesebben kiépített példánya a háromszéki illyefalvi és az árkosi vártemplom.

Csak a XVIII. században jelentkezik az egyházi építészetben új forma: a barokk. Azonban jobbára csak külső formákban, esetleg a templom boltozásában, a toronysisak alakjában, a homlokzati tagozatok díszítésében, párkányokban, lizénákban stb. De nem a lényegben: a falazatok és nyílások arányaiban.

Érdekes példája ennek a népi stílusformálásnak a XV. században épült gelencei templom, melynek nyugati portikusát a XVIII. században építette a székely az ő népi barokkjában. Ebben a templomban maradt meg a középkori székely népi festőiskola tipikusan erdélyi tárgyú Szt. László-falképsorozatának egyik legérdekesebb és legépebb példája is.

A Székelyföld népi egyházi építészetének egyik jellemző tárgya volt a legutóbbi időkig a harangláb-építés. A gelencei templom haranglábja egyúttal a kerített templomnak cinterem-bejárója is, mint az árkosi vagy a sepsiszentgyörgyi. Roppant egyszerű alkotmány: kőalapon favázas, deszkázott, négyzetes harangtornyocska. Semmi különös megoldás, mégis szép a maga arányaival, természetes anyagaival és nyerskőfalának természetes struktúrájával.

Végül, mint a harangláb-építő ácsmestereknek egyik igazi remekműve: a mezőcsávási harangláb, melyen máig is megcsudálom, hogy a négyzetes toronyvégződésre milyen furfangos szerkezeti tudással és amellett dekoratív érzéssel építette reá mestere a nyolcszegletű sisakot, négy fiatornyocskával.

Egy másik kultúrhatás, mely a székely népi építészetre hatott, a szomszédos területek építészetének hatása.

Ilyen ható szomszéd kultúrterület volt a Székelyfölddel délen érintkező szász népterület: a Barcaság és a Királyföld.

A XII. és XIII. században, amikor a székely állattenyésztő bizonyára még csak az egysejtű házat lakta, a szász földműves gazda már két-, sőt háromsejtű házban lakott. Tehát a székely tanulhatott szomszédjától, akivel gazdasági, de katonai okokból is, természetesen érintkezett.

A középső Maros-vonalon a Székelyföld szomszédja a vármegyei magyarság szállásterülete, pontosabban a Mezőség. Ezen az érintkező területen a századok folyamán bőségesen áramlottak a Székelyföldre a magyarság kultúraalakító szellemén átszűrt európai hatások, pontosabban az időrendben egymás után alakuló, élő stílusáramlatok.

E stílusáramlatok a XVI. századbeli erdélyi népi építészetben éreztetik hatásukat. Ez az érintkezés a magyar falusi nemesi lakóházzal, az udvarházzal, a kúriával mint a magasabb rendű magyar életforma építészeti kifejezésével ismerteti meg a székelységet.

így születik meg székely területen a magyar vidéki ámbitusos udvarház székely változata (Korond, Csiba, Bözödújfalu, Szentivány; kisborosnyói Tompa-kúria, imecsfalvi Csereikúria, rétyi Székely-kúria).

Végül még egy székely háztípusról kell megemlékezzem, mely a legelterjedtebb, leginkább a székely talajból és viszonyokból fakadt faháztípusa a székelységnek. Ez az a ház, amelyik bizonyosan az egysejtű, ősi boronaházból nőtt ki, és eddigi tudomásom szerint természetes szükségletből, lépésről lépésre fejlődött ereszes egysejtűvé, majd két- és végül három-