Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Építészeti szemlélete

Ez az ember John Ruskin volt. . .

Ruskinnak a legnagyobb érdeme talán éppen az, hogy nyíltan vallotta és bizonyította, hogy a jelennek (a XIX. század közepéről van szó) kultúrája összezsugorodó, korcsosodó kultúra, művészetének pedig az élethez semmi köze . ..

A középkor művészetének tanulmányozása közben fedezi fel és annak alapján hirdeti a másik nagy igazságot: hogy a művészethez joga és szüksége van minden embernek egyformán. Minden emberi kor és társadalom olyan mértékben a kultúra kora, illetve a kultúra társadalma, amilyen mértékben részesíti vagy zárja ki minden egyes tagját a művészetben való részesedésből.

Időszámításunk óta soha úgy elzárva nem voltak az embertömegek a művészettől, mint a múlt században, amikor a nekilendülő gyáripar és nagykereskedelem az embert már-már egyszerű gépalkotó-résszé osztotta be.

W. Morris. Amit Ruskin hirdetett: művészetet mindenkinek, azt William Morris próbálta valósággá változtatni. Ő mestere elméleti tételét így formulázta át: »Munkát mindenkinek, de olyan munkát, melyben gyönyörűsége teljék. Mert a munka előállítása közben érzett gyönyörűség kifejezése: a művészet. . . Házat, lakást: otthont kell adni az élettel tusakodó embernek« — hirdeti Morris, és — aki tulajdonképpen ügyvéd volt — gyors elhatározással beállott egy építészhez rajzolónak, hogy megtanulja: miképpen kell házat építeni.

Aztán nekifogott terve megvalósításának: modern, művészi házat építeni, azt bebútorozni úgy, hogy abban otthon érezze magát a munkája után élő ember. Tehát gyakorlatilag valósította meg az elvet: művészet mindenütt és mindenkinek. Ezáltal tulajdonképpen őt kell a mindennapi élet művészete: az iparművészet megteremtőjének megneveznünk.

Hogy azonban az ő általa tervezett és megvalósított otthonban igazán otthon is érezze magát az ember, ah hoz természetes szükségszerűséggel úgy a ház külső felépítésében, mint belső berendezésében alkalmazkodnia kellett annak lakójához. Mintáért, stílusért tehát nem volt szabad akárhová fordulnia, de alkalmazkodnia kellett a helyi szokásokhoz, a tradíciókhoz is. És itt kapcsolódik Morris praktikuma Ruskin elméletéhez újra: stílust, formát a népnél keresett, és a népművészet forrását a középkor művészetében találta meg. A nemzeti múltnak és a népi hagyományoknak az új művészet számára alapul választása pedig oda vezetett, hogy a Morris és követői által teremtett modern művészet egyúttal nemzeti művészet lett. . .

Sokoldalú munkássága körébe mint annak koronáját vonta be a könyv művészetét . . .

... C. R. Ashbee. Ruskin irodalmi és Morris gyakorlati apostolkodása Angliában virágzó modern és nemzeti művészetet teremtett. Ez a művészet nem az elmúlt és visszahozhatatlan korok halott, használhatatlan, a modern ember által meg sem érthető formáinak gépies utánzásából táplálkozott. Hanem a modern szükségletekhez és a modern gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva alkotta meg a maga szerkezeti és formakincsét, mindig szem előtt tartva azt is, hogy a régi történelmi stílusokból azt szabad és kell átvenni, átformálva az új szükségletekhez, amit a nemzetet alkotó nagy népközösség, a milliók a magukénak azokból elfogadnak. így formulázva kell és csak így lehetséges a régit alapul fogadva mégis új stílust: élő művészetet teremteni.