Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Építészetszemlélete

rá akarunk-e duplázni a magánélet gépesítésével, az emberi étkező-, alvó-, beszélő-, pihenő-, lélegző-, gondolkodó-, nevető- és nemi-géppel? Aki ezt hiszi, az vagy csak a modern építészet legrosszabb termékeit ismeri, vagy még nem volt alkalma arra, hogy a modern építészetet közvetlen közelről megismerhesse és kipróbálhassa . .

„Elismerjük persze, hogy kevés kivétellel olyan propagandát erőltettünk, mely a műszaki vonatkozásokat és a funkciókat erősebben hangsúlyozta. Ezt azonban a modernet megelőző építészeti kor művészeti zagyvaságainak ellenhatásaként tettük, miután felismertük annak terméketlen voltát . .

„A modern építészeti mozgalom nem a tulajdonképpeni műszaki gondolkodásból eredt. A műszaki eredményeket már jóval a modern mozgalom előtt ismerték és fel is használták; és ha . . . ma egy . . . épületet e műszaki vívmányok alkalmazása nélkül építenénk meg, az még mindig lehetne modern vagy nem-modern. A modern mozgalom mindenesetre megteremtette a technika kulturális méltánylását, legyőzte a művész gőgjét a gazdasági kérdésekkel szemben, és letörte saját széplelkünknek korlátlan imádatát. A mozgalom azonban valójában abból az akaratból származott, hogy megértsük és felfogjuk a kor szellemét; eredete tehát az akaratunkban rejlik, melynek érzelmi és világnézeti jellege van. Az új építészet megkezdte felvilágosító munkáját, és megindult elterjedése; de eközben rájött arra, hogy a formák, az esztétika és a szellemi felfogás tételeit sokkal nehezebb megfogalmazni és azokat a nyilvánossággal megértetni, mint a logika, a gyakorlat, a számítások és a használat tételeit. Ezért aztán a modern akarat könnyebben érthető gyakorlati-műszaki oldalát használták fel arra, hogy vele hidat építsenek a másik oldalra, melyet nem egészen találóan művészi és szellemi jellegűnek neveznek . .

„Rászoktunk arra, hogy kizárólag ésszerűséggel érveljünk ott is, ahol ez egyelőre még felmondja a szolgálatot. Vannak dolgok, amiket egyelőre nem lehet egyértelműen felfogni, így csaknem mindazt, ami a kellemessel, a rokonszenvessel, vagy a széppel függ össze, sőt magát a korszellemet sem, a maga alapösztöneiben és okaiban. így aztán a logika csak akkor igazán hasznos, és csak akkor mentes a tévedésektől, ha saját feszítőerejét ismeri és nem becsüli túl.”

„A modern mozgalom egyik-másik körében a technikának, a számszerű szemléletnek, mondhatni statisztikai világnézetnek hirdetésében nagy versengés indult meg. Valóságos versenyfutás az esztétikai tényező radikális tagadásában. A mérnök volna tehát, szerintük, a valódi alkotó. Minden szép volna eszerint, ami műszaki és gyakorlaiias.”

„Azt hiszem, hogy ezt a beállítást . . . túlhaladottnak tekinthetjük. A mérnöki alkotások egyáltalán nem mind szépek pusztán azért, mert mérnöki munka eredményei, hanem lehetnek szépek is . . . alkotójuk formáló-tehetsége folytán . . . vagy . . . egy tudományos-ipari hagyomány köveikeztében, melyből idővel minden vonatkozásban kielégítő forma áll elő: a típus, a szabvány. A mérnöki munkamódszernek mindig megvan természetesen a maga haszna . . . Olyan dolgok keletkeznek általa, melyek legalább jól használhatók, ellentétben a modernet megelőző korszak számos építészeti alkotásával. Ezért törekszünk mi az építészi munka szigorúbb mérnöki megszervezésére is . . .”

„összefoglalva: a tisztaságra és világosságra törekvő akarattal kapcsolatban megemlítettem a modern építészet kristályos és mértani jellegét, továbbá a műszaki és gazdasági