Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Építészetszemlélete

vele a nézetek és az élet közötti szakadékot, még jobban távolodnánk a belső kiegyensúlyozottságtól, mely végre is minden gondolkodás és cselekvés végső célja kellene hogy legyen. Talán képtelenségnek látszik, ha a népi építészet és művészet, meg a modern mozgalom között, bizonyos értelemben, párhuzamot vonunk. Mégis érdekes, hogy ennek a két annyira ellentétes építészetnek—művészetnek két közös tulajdonsága van:

1. az elemek és formák személytelen jellegének, meg

2. a tipikusra, a divatnélkülire és a szükségszerűen fejlesztettre törekvésnek tulajdonsága.”

„Valószínűleg ezek azok a tulajdonságok, melyek a valódi, az igazi népi produkciót

nekünk oly rokonszenvessé teszik.”

„. . . ha azt kérdezzük magunktól, hogy a paraszti alkotások hiúságmentes, biztos szépsége, ésszerűsége és meggyőző erejű minősége miből származik, a viszonylagos tökéletesség okát megtalálhatjuk a termelés szükségszerűen valódi, ösztönös és hagyományos módjában . . . Egy vidéknek csak néhány meghatározott színe, néhány hagyományos eljárása, tehát néhány szabványa van. Alapjában véve mindig ugyanazt termeli, legfeljebb árnyalati változatokkal. Ezek a változatok is azonban csak lassú, szükségszerű hullámzással kelnek életre. Valamely hely és a családi viszonyok adta hagyomány meghatározza a fejlődést és létrehozza a típust. A mi modern mozgalmunkban bizonyos értelemben megvan ennek a párhuzama — mi is keressük a tipikusát, a szabványt, az egyértelmű alakot, a nem véletlenszerűt. Természetesen nem a népi művészet termelési módjával, hanem a mi modern kézműves és ipari módszereinkkel, és nem korábbi idők falusi szükségleteihez, hanem a mi mai szükségleteinkhez mérve, mi is a legegyenesebb úton való megvalósítást akarjuk, mely megfelel a használat és a termelés mai fejlettségének. Ha egy valódi ipari szabványt nézünk meg . . . tudnunk kell, hogy ez a »művészet« szintén csak egy mondhatnám hagyományszerű fejlődéssel jutott el idáig, azzal, hogy ugyanazt a feladatot újra meg újra átdolgozta és továbbfejlesztette. Azonban más módszerekkel: családi hagyományok helyett logikus elemzésekkel.”

„Ne értsenek félre, távolról sem azt állítom, hogy a népi művészetnek és a modern mozgalomnak bármi gyakorlati közük volna egymáshoz, csak ki akartam hámozni azokat a mélyenfekvő tulajdonságokat, melyek egyiknél is, másiknál is viszonylagosan tökéletes eredményekhez vezettek vagy vezethetnek . . .”

„Összefoglalva: téves az a nézet, hogy a modern mozgalom minden hagyományos és népi művészettel szemben cinikus álláspontra helyezkedik. Azonban éppen a fejlődés folyamatának ismeretében nem akarjuk, hogy mai megváltozott feladatainkat . . . túlhaladott formákban fejezzük ki.”

„Visszatérve arra, hogy mozgalmunk a feladatokhoz elfogulatlanul közelít, ezt az alapvető indítóokot ... el kell határolnunk a rokon és a belőle levezetett fogalmaktól. Ezek a fogalmak: új, eredeti, egyéni, képzeletgazdag és forradalmi.”

„Tehát: új építészet, új művészet, új idők, új élet, új szellem. Az »új« vonz . . . Mindnyájan alá vagyunk vetve az »új« vonzásának. A társadalom az »új« iránti tiszteletét a szabadalmi joggal fejezi ki. A nemzetközi szabadalmi jogalkotás köztudomás szerint két lábon áll: jobb lába a tárgy »műszaki fejlettsége«, bal lába annak »újdonsága«. Ezért az »új« erős gazdasági fegyver.”