Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)
Művei
tantermek és hivatali helyiségek, illetőleg könyvtár céljára tervezi Breuer. A különböző szerkezeti megoldással létrehozott két tömböt egyszintes bejárati szárny kapcsolja össze. A háromszintes, kvadratikus alaprajzú nagyobb épület, egy négyzetes udvar minden oldalán, középfolyosós megoldással sorolja a szükséges helyiségeket. A könyvtár egyszintes tömbjének konstrukciója: hat vasbeton pillér, melyek mindegyike négy, hiperbolikus paraboloidból szerkesztett, 20 x 20 méteres tetőegységet hord. A tömb egytere olvasóterem, alatta, az alagsorban vannak a könyvtárak. Mindkét épület délnyugati és délkeleti homlokzatát, a nagyobbiknál a megfelelő udvari homlokzatokat is, kerámiarács védi a nap ellen. A könyvtár minden oldalán, tehát a rács mögött is, függönyfalat képeztek ki. A két épület, egyszerű formaképzésével, kitűnően illeszkedik a park növényi keretébe. A Torrington Manufacturing Company újabb üzemi épülete Los Angelesben (California) épül (1956). A 6000 m2 alapterületű épület három 17 m fesztávolságú hajóból áll. Az acélkeret konstrukciót külső felületein a hosszoldalakon fakeretre szerelt alumínium hullámlemez, a rövid oldalakon téglafal zárja, melyek könnyen eltávolíthatók, s így az üzemi tér minden irányban bővíthető. Az épület északi sarkán a faelemekből kiképzett, hiperbolikus-paraboloid pergola van, mely a dolgozók munkaközi pihenőhelyéül szolgál. Az andoveri (Mass.) Laaf-ház (1956—57) ismét a kiváló vidéki családiházak sorozatát képviseli, a már ismertetett egyszintes típusú alapelrendezésével, funkciótagolásával, anyagaival, szerkezeteivel és esztétikai értékeivel. A New York University új együttese (1956—1961) az Egyetem Magaslatán (University Heights) egy laboratórium-iroda-, egy előadótermi, egy közösségi és egy lakóépületből áll. A helyszínrajzból és a metszetből leolvasható megoldás nagyszerűen használja ki a terület szintkülönbségeit, továbbá a különböző rendeltetésű épületek szükségleteiből származó szerkesztési, felépítési és plasztikai lehetőségeket. A négy épület közül ezekben a vonatkozásokban is kiemelkedik az előadótermi-épület, mely a maga dinamikus lendületével szinte szobrászilag megformált, tömör, nyersbeton felületein a zsaluzás-textúra messzemenő kihasználásával. A konstruktív építészetszemlélet ily módon tudja az építészeti és szobrászati plasztika szintézisét megteremteni, anélkül, hogy akár az építészet, akár a szobrászat sajátszerűsége kárt szenvedne. Ismét európai feladat következik: a van Leer Konszern irodaépülete (1957—58) Amstelveenben (Hollandia). A vízzel körülvett kis parkban álló kitűnő irodaház, kettős Y-alaprajzon, kétszintes fő- és ehhez hátul köldökzsinórral kapcsolódó egyszintes kantinépületből áll. A középső, összekötő szárnyban vannak a fogadó és kiállítási termek, a szélsőkben az irodák. A déli üvegfelületek napvédő előtét-táblákkal ellátottak, a négy tömör bütüfelület római travertinnel burkolt. A kantinépületben kölcsönkönyvtár és klubhelyiség is van. E kis épület konstrukciója hat vasbeton pillér által hordott, „hajtogatott” vasbeton födém. Az irodahelyiségek belmagassága nagy, 4,80 m; a bejárati csarnoké 7,20 m. Az egzaktan, plasztikusan megfogalmazott épületet kitűnően hangsúlyozzák a táj szépségei. Európában épül a Staehelin-ház (1957—58), éspedig Feldmeilenben (Svájc). Még az amerikai Breuer-tervezte családiházaknál is gazdagabb alaprajzban, felépítésben és plasztikában ez az egyébként erősen mesterére utaló koncepció. A Zürichi-tó melletti luxusvilla egy műgyűjtő tulajdona.
