Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)
Művei
családiházaknak. A lejtős partba mélyített garázs-, raktár- és kazánház-rész előtt csoportosulnak a családtagok és a vendégek hálószobái (a szabadtéri úszómedence is ezen a szinten van). Fenn pedig a nagy nappali-együttes, és az ehhez külön kis tömbben csatlakozó szülői hálóhelyiség. 1954—57-ben Breuer a princetoni (New Jersey) Institute for Advanced Study tagjainak részére kisebb lakótelepet tervez és épít, százhét sor- vagy ikerházszerűen csoportosított és parkba helyezett lakásegységgel. Az egyes lakások egy- vagy kétszintesek, illetőleg különböző nagyságúak. Az ötféle lakástípus közül a legkisebb egy lakóhelyiséges, a legnagyobb nappalis és három hálószobás. A nagyobb lakásokban elkülöníthető munkaszoba is van. A felhasznált anyag jórészt piros tégla és fehérre festett faburkolat. Ebben a művében Breuer példát mutat arra, hogy kis méretekben és olcsó kivitelben is lehet igen jót alkotni. Hágában ekkor épül az USA nagykövetségének Breuer-tervezte épülete (1954—58). A két egyszerű, egymáshoz derékszögben csatlakozó, négyszintes szárny — melyhez egy földszinti előadó-konferenciaterem-épület csatlakozik — jórészt középfolyosó mentén sorakozó irodahelyiségeket tartalmaz. Az épület homlokzatképzésében van valami, ami ellene mond Breuer eddigi, a formáló következetességet át nem törő építészi magatartásának. A De Bijenkorf-áruháznál is alkalmazott hatszögű burkolólapok analógiájára itt, a tégla idomúak mellett, trapéz formájúak élénkítik a felületet. Ebben tehát még nincs ellentmondás. Annak vélem azonban azt, hogy ezek a trapéz formák az ablakformákban is megjelennek, nyilván szerkezetileg is megoldotton, mégis ellentmondóan az ablak-funkciónak és a „szerkezetszerűség” elvének. Igaz, hogy reprezentáló épületről van szó, amelynél a formák túllendülhetnek anyagi feltételeik kötésein, ez ablakok mögött azonban túlnyomórészt nem reprezentatív helyiségek vannak. Breuer második kolostor-templom együttese Bismarckban (North Dakota), bencés apácák részére épült, két részletben (1954—59, 1960—62). A hegytetőre helyezett együttes alaprajza széles H-betűre emlékeztet, melyet délen nyitott, északon zárt keskeny, egyszintű folyosótraktus köt össze. Az így keletkező északi udvarban, faltól—falig, két szárny emelkedik, végül a nyugati határszárnytól kifelé még egy. A felépítés sorrendjében jobbról balra haladva: a háromszintes keleti szárnyban van a kolostori lánynövendékek helye, az osztály- és hálótermekkel; ettől balra a kétszintes közbülső épületszárny az étteremmel, a gazdasági részekkel és egy kápolnával; ettől balra az 500 főt befogadó templom áll, alatta a könyvtárral; aztán a háromszintes nyugati zárószárny, az apácák lakóhelyiségeivel, északon pedig, kifelé, a szabadidő helyiségeit tartalmazó kétszintes szárny. Az utóbbit kivéve, mindezeket középen kelet-nyugati irányban összekötő, kétszintes folyosószárnyban sorakoznak az irodahelyiségek is. A nagy épület-négyszög előtt, a templom tengelyében áll a 30 m magas harangláb vasbeton plasztikája, mely, miként a régi templomok tornyai, messzire jelzi a kolostort. Mögötte a vaskos kőlábazatra ültetett V-támaszsoros, nyitott folyosó alacsony szalagja, a két- és háromszintes épületek éles fehér rasztere — a váltakozó ablakok sötét foltjával és a kitöltő téglafalak szövetével —, a templomszárny legmagasabbra emelkedő tömör kőfala: kiegyensúlyozott, hatásos építészeti kompozíciót alkot. New York város Hunter College-ának két tömegből álló együttesét (1955—59), Bronxban,
