Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Művei

pavilon közvetíti az átmenetet a Lijnbaan-üzletutca alacsonyabb épületeihez. Az impozáns épület déli oldalán áll az orosz származású Naum Gabo 25 méter magas, konstruktivista plasztikája, az épület és a szobor-alkotás szerves együttműködési lehetőségének példájaként.

1953-ban kezdődik Breuer műtermében az UNESCO párizsi székhazának tervezése, melynek építése 1958-ban fejeződik be. E nagyszabású alkotás koncipiálásában és megszerkesztésében szerzőtársai: a világhírű konstruktőr, P. L. Nervi, és a francia építész, B. Zehrfuss. A tervezőknek ennél a munkánál olyan testület ad tanácsot, melynek tagjai: Walter Gropius, Lucio Costa (Brazília), Le Corbusier, Sven Markelius (Svédország), Ernesto N. Rogers (Olaszország), sőt külön tanácsadóként még Eero Saarinen (a finn származású, híres amerikai építész) is. Az első megoldás elvetése után alakul ki a főépület Y-alaprajzú főtömege, melyhez alacsony összekötő szárnnyal kapcsolódik a kongresszusi terem tömbje. A telek keleti sarkában pedig — remek japánkert közbeiktatásával — egy kisebb, ugyancsak hivatali rendeltetésű melléképület áll. Az épületek önmagukban is gazdag architektúráját külsőkben —belsőkben a kor legkiválóbb művészei gazdagították műveikkel: Arp, Calder, Miro, Moore, illetőleg Picasso és mások. Az épület elhelyezésével kapcsolatban lehetne némi észrevételt tenni. Az UNESCO igényei már ma túlnőtték az épületet s magát a telket is, tehát felesleges volt a Palais de Chaillot — Ecole Militaire tengelyét a nagytömegű és más formájú, új épülettel kibillenteni szimmetrikus egyensúlyából.

Breuer nagyszabású alkotásai között jelentős helyet foglal el a bencés rend Szent János (St. John) Apátságának és Egyetemének épületegyüttese. Ennek ütemezett felépítése nagyobb időt igényel. A Collegeville-ben (Minnesota) ma már álló épületek közül az első az 1700 főt befogadó templom, és az ezt körülvevő folyosóhoz keletről csatlakozó káptalanterem, hátul pedig a kétemeletes kolostor (1953—1961). A templom előtt óriási vasbeton plasztika, a harangláb áll, mely mintegy bevezeti az axiálisan felépített fő tér- és tömegkompozíciót. Különösen a templombelső megformálása és a részletek (oltár, szószék, apáti stallum stb.), mint az egésznek szerves tartozékai, képviselik magas színvonalon Breuer művészetét. Áll már a kolostor és a hallgatók kollégiumépülete is.

Ez időben egymás után újabb négy családiháza épül Breuernek. Az első közülük a Clarkház Orange-ban (Conn., 1954). Lejtős terepre, de a lejtőre merőlegesen épült. Ennek megfelelően a két- és egyszintes kis ház alsó részében van az előtér — a fedett autóbeálló és házmesterlakás előreugró kis tömbjével —, az előtérből mindkét szinten nyíló öt hálószobával és járulékaival, a felső egyszinten a terasz—nappali —étkező—konyha egységgel. A kitűnően organizált alaprajz, a markáns felépítés, az anyag helyes felhasználása és jó kihasználása, az eddigiekhez hasonló esztétikai kvalitásokkal társulva, lett építészetté. — Az andoveri Grieco-ház (Mass., 1954—1955) helyiségei egy szinten két egymásra merőleges tömbbe, a nappali- és a hálótömbbe osztottak. Az előbbi alatti szinten van a garázs és a házmesterlakás. Az alsó rész kő, a felső faburkolatú, a hézagtakaró lécek textúra-játékával; teljes egészében fehér színű. Érdekes ismét a napvédő megoldása: a vízszintes farács függőleges tartókra erősítésének módja. — A duluth-i Starkey-ház (Minn., 1954—55) újabb szép változata az egyszintes, de lábakra állított, funkcionális tömbökre osztott és nyaktaggal összekapcsolt családiház-megoldásoknak. — A Gagarin-ház (1954—55) Litchfield ben (Conn.) még gazdagabb, összetettebb, kétszintes változata a Breuer-alkotta