Dercsényi Balázs: Árkay Aladár - Architektúra (Budapest, 1967)

Élete és művei

kezdeményezés többé-kevésbé halástalan maradt egyházi építészetünkre, mely még évtizedekig tovább járta az eklektika jól kitaposott útját.

Az első világháború, a háborús gazdasági élet hamarosan éreztette hatását a hazai építészetben. Megsokasodtak a papíron maradt tervek, a tervpályázatoknak csak kis részét valósították meg. Kedvező feladatok hiányában Árkay részt vesz néhány olyan pályázaton, ahol a tervezési téma idegen neki, vagy ahol olyan kötöttségekkel kell dolgoznia, melyek eleve lehetetlenné teszik ötletes, modern tervek elkészítését.

1913-ban az ország neves építészeinek részvételével zajlik le az új Nemzeti Színház pályázata. Mesterünktől távol áll e műfaj, mégis terve jól sikerül. A színpad tömegmozgatási, elhelyezési és technika-követelte funkcióit sikeresen oldotta meg, a tervezett homlokzat nemes arányú és díszű. Csupán kisebb problémák merültek fel a megoldással kapcsolatban. (22. kép.)

Hasonlóképpen sikerült a református egyház által kiírt pályázata a Kálvin téri lakótömb beépítésére is. 1914-ben részt veit a Rezső téri templom pályázatán. A kiírás értelmében ,,a templom architektonikus megoldásánál a történelmi román stílus valamelyik fajtáját kell alapul venni”. Ez a megkötöttség lehetetlenné tette korszerű alkotás létrehozását, Árkay számára is idegen volt a feladat, mégis — valószínűleg anyagi okok miatt — részt vett a pályázaton, de terveit nem értékelték.

Az első világháború törést okozott Árkay működésében. A háborús években csak néhány kisebb jelentőségű épületet tervez (pl. a Láng-gyár tulajdonosának pasaréti villáját), melyeknél az építtető erősen megkötötte a tervező kezét. Sokkal jelentősebb az a két tervpályázat, amely sikereket is hozott számára.

A krematórium felépítésére kiírt pályázaton (1916) nehéz problémával kellett megbirkózniuk a pályázóknak: az üzemi és a szertartási funkciók összekapcsolását kellett itt jól megoldani. A külsőben e probléma a kémény és az épülettömeg kapcsolatának megfelelő kialakításában jelentkezett. Alaprajzilag előnyös megoldást alkalmazott építészünk: a centrális rendszerű épület a szükségletek szerinti mértékben bővíthető; sikeres az üzemi és a szertartási termek összekapcsolása. A terv gyengébb része a homlokzatok megformálása. Árkay itt tőle szokatlan szecessziós-patetikus domborművet alkalmaz, mely csak akkor érvényesül, ha költséges, nemes anyagokból készül. E hibák ellenére a tervet megvásárolták. (24. kép.)

A József Fiúárvaházra kiírt pályázatra 1917-ben beküldött terveit is megvették. Itt is felmerült néhány probléma: Árkay igen gazdag, változatos alaprajzi elrendezést hozott létre, a homlokzatok formálása is sikeres, de épp a változatos alaprajzi elrendezés tette lehetetlenné a világítás jó megoldását. (25. kép.)

A háború idején, ugyancsak 1917-ben, nagy terveket készít a városháza, a városközpont kialakítására. Hatalmas parkot képzel el a mai Belváros területén, és e zöld terület centrumába helyezi el a sokemeletes városházát. A terv igen radikális, a monumentalitás kedvéért igen nagy kiterjedésű bontásokat ír elő. Ezzel sok olyan problémát vet fel, mely lehetetlenné teszi a megoldás realizálását. Ezek elsősorban az általános városrendezési elvek akkori kidolgozatlanságából fakadnak — gondolunk elsősorban a történeti városközpont tisztázatlan szerepére, a műemlékek jelentőségének nem ismerésére.