Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
A világot jelentő szalagok
letapogató cső. Felépítése hasonlít a televízió-képcsőéhez, de ernyője sokkal kisebb átmérőjű, és úgy van megszerkesztve, hogy az elektronsugár az ernyőre lehetőleg minél kisebb, éles és nagyon világos fénypontot rajzoljon. Az elektronsugarat pontosan úgy térítik el és vezetik, mint a vevőkészülékek képcsöveinek elektronnyalábját. A fénypontletapogató cső világítóernyőjén sor-rács keletkezik, amely azonban semmiféle világosság-különbségeket nem mutat fel, hanem egyöntetű fényerővel jön létre. Az ernyő előtt halad el a letapogatandó film (ill. áll a diapozitív). A fénypont átvilágítja, de az éppen letapogatott filmsor feketesége szerint kisebb vagy nagyobb mértékben legyengül. így a filmablak mögé kerülő fény a képvilágosság ritmusa szerint ,,modulálódik”, és visszaadja a sorról sorra történő letapogatás által eredményezett fényerősség-ingadozásokat. A modulált fény egy fotocellára érkezik, amely feszültségingadozásokká alakítja át a fényingadozásokat. Ezek vezérlik a televízióadót. Ez az úgynevezett fénypontletapogatási eljárás, amellyel később még egyszer találkozunk majd. A legutóbbi időben egyre gyakrabban alkalmaznak olyan filmletapogatókat, amelyek másfajta elv szerint dolgoznak. Elvetik a fénypontletapogató csövet, és olyan berendezést használnak, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint egy filmvetítőgép, előtte a televíziófelvevővel. A filmképet egy vidikon fényérzékeny rétegére vetítik, s ez a filmképet ugyanúgy tapogatja le, mint bármilyen más képjelenetet. Ma már alig van rádióadás, amit el ne raktároznának „hangkonzerv” alakjában. Eleinte csak arról volt szó, hogy igazoló anyagot őrizzenek meg egyes adásokról vagy biztosítsák megismételhetőségüket. Ma. a hangkonzerv már a rádióadások összeállítása terén is segítséget nyújt. Lehetővé teszi, hogy az adóban meggyőződjenek a „kész” adás minőségéről, még mielőtt az antenna szétsugározza. Ezzel elkerülhetők a „gixe-88