Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A világot jelentő szalagok

filmelőadás légkörét, viszont semmilyen pompás, nagyszabásúan felszerelt mozi sem segít a betegen, ha egyszer nem kelhet föl és nem mehet el hazulról. Csak a képernyőtől várhat szórakozást. Űj társadalmi rendünk egyik (nem is legkisebb) érdeme, hogy ilyenkor nem selejtet kell néznie, hanem a filmben is a jelen lüktető életét.

Vizsgáljuk meg, hogyan közvetít a televízióadó valamilyen filmelőadást. Már a könyv elején megismerkedtünk egy ilyen lehetőséggel: a film egy olyan Nip-Filmletapogatás fénypontletapogató csővel és fotocellával

kov-tárcsa előtt halad el, amely pontosan olyan sebességgel forog, hogy a fotocella a megfelelő sebességgel tapogatja le a szalagot. A második világháború előtt elég széles körben alkalmazták ezt az eljárást. A háború után bevezetett nagy sorszámok mellett természetesen már nem lehetett boldogulni a mechanikai letapogatási módszerekkel, és visszanyúltak az elektronikus eljáráshoz, amelyet Manfred von Ardenne 1930—1931-ben már bemutatott volt. Az eljárás a következő. A Nipkov-tárcsa és a mechanikai letapogatás esetén szükséges erős fényforrás elesik. Helyére különleges elektronsugár cső lép, a fénypont87