Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
Csendet kérünk - felvétel!
CSENDET KÉRÜNK— FELVÉTEL! A sötétlelkületű főhős már tíz televízió-másodperce ott leselkedik a sarokban, és nem kevésbé kötnivaló cinkosával suttog — talán túlságosan is halkan, mert alig lehet érteni, mit mond. Egy bizonytalan alakú kis árnyék közeledik felülről lassan a két csibész felé. A suttogás érthetőbbé válik. Azután egyszerre csak hang nélkül eltűnik az árnyék! — Ebben a pillanatban vették észre a stúdióban, hogy a beszélőkhöz közelebb vitt mikrofon árnyéka tévedésből a kamera látóterébe került. A gazfickók azonban tovább leselkednek ... Mindkettővel találkoztunk már: ilyen tele vízió-játékokkal és ilyen gixerekkel is. A televíziónál ugyanis a mikrofon már a kezdet kezdetén is alattomos kis kohóidnak bizonyult, aki mindig olyankor bukkan fel, amikor senki sem számít rá. Mentségül szolgáljon, hogy a mikrofon feladatai a televízióstúdióban nem éppen egyszerűek. Ott kell lennie, de senkinek sem szabad látnia őt. Végül is nem lehet állandóan azt csinálni, amit a televízió (és a hangosfilm) gyerekkorában, hogy tudniillik virágcsokrokkal „álcázzák”, így azután ott „lóg” a jelenet fölött, és mindig úgy kell beállítani, hogy minden hangot fölvegyen, de mindig láthatatlan maradjon. Minthogy azonban nagyon sok olyan fényforrás van a stúdióban, amely árnyékokat idézhet elő, a mikrofon elrejtése problé78
