Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Hullámhosszak

HULLÁMHOSSZAK

Rádióvevővel nem foghatunk televízióadásokat, és a televízió-készüléket nem használhatjuk rádióvevőként. Ennek nemcsak az az oka, hogy az egyik készülék képeket, a másik pedig akusztikus folyamatokat közvetít. Ugyanúgy közrejátszik az a tény is, hogy a rádióvevő több hullámtartományra — hosszú-, közép-, rövid- és a legtöbb esetben ultrarövid hullámra — van berendezve, a televízióvevőnek pedig csak ultrarövid hullámokat kell felvennie. Éspedig egy olyan tartomány ultrarövid hullámait, amelyeket a rádióvevő nem tud fogni.

Megszoktuk már a rádió- és a televízióközvetítésnek ezt az elkülönülését, és nem találunk benne semmi rendkívülit. Ám a húszas évek szakfolyóirataiból kiderül, hogy az első távolbalátási kísérleteknél a közönséges rádióvevőt is használni lehetett úgy, hogy a fejhallgató vagy a hangszóró helyére „pótalkatrészként” távolbalátó berendezést szereltek. Ezenkívül azt is olvashatjuk, hogy a birodalmi posta és a külföldi rádiótársaságok első televízióadásai a közép-, később a rövidhullámú tartományban helyezkedtek el.

Mi tette szükségessé, hogy a modern televízió külön hullámtartományt foglaljon le a maga számára? Miért van szükség erre a drága és különleges készülékre, amely kizárólag a televízióadások vételére használható?-36