Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Hullámhosszak

Erre a többletkiadásra azért van szükség, mert a jó minőségű televízióközvetítések a korábbi évek igénytelen eszközeivel nem valósíthatók meg. Sem a külön vevőkészülékre, sem az ultrarövid hullámra nem fizetünk rá.

Minden adó számára, teljesen függetlenül attól, hogy mit közvetít, meghatározott „adási frekvenciát” állapítanak meg, melynek mértékegysége a kilohertz, illetve az ultrarövidhullámú tartományban a megahertz (1 hertz = 1 rezgés másodpercenként, 1 kilohertz = 1000 hertz, 1 megahertz = 1000 kilohertz). Ez az állítás azért nem egészen pontos, mert egy adóállomásnak nemcsak egy frekvenciára, hanem egy bizonyos frekvenciasávra van szüksége. Ennek a sávnak, az „adócsatornának” a szélességét technikai meggondolások szabják meg. A középhullámú tartomány rádióadóinak frekvenciasávját 9 kHz-ben állapították meg. Ha két adó közel van egymáshoz, nem szabad ugyanazt a csatornát használniuk, mert zavarhatják egymást.

A televízióadónak ugyancsak meghatározott szélességű csatornára van szüksége a képek közvetítéséhez. A szükséges csatomaszélesség feleannyi hertz, mint ahány képpontot az adó másodpercenként továbbít. (Elméleti megfontolásaink érvényén mit sem változtat, hogy a gyakorlatban a televízióközvetítés valamivel keskenyebb frekvenciasávval is beéri.)

A birodalmi posta első televízió-kísérletei során másodpercenként 12,5, egyenként 1200 képpontból álló képet továbbítottak. Következésképpen a 15 000 képpont legalább 7500 Hz, azaz 7,5 kHz szélességű adócsatornát követelt. Nem volt tehát szélesebb, mint a rádióadók csatornája. Nyugodtan használhattak középhullámú adókat a televízió-kísérletekhez anélkül, hogy tartani kellett volna más állomások zavarásától. így is történt; ám szegény televíziónézők nemigen fekhettek le aludni, mert az adási kísérletek

37