Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Az 1931-es rádiókiállítás

tei során a legegyszerűbb képeket csakugyan sikerült közvetíteni, de kísérleteik főképp azért nem folytatódtak, mert az akkori katódsugár csövek még tökéletlenek voltak. A képek nem voltak elég tiszták, és nem sikerült úgy nyalábba fogni az elektronsugarat, hogy jól kihegyezett ceruza módjára élesen körvonalazott képet rajzoljon az ernyőre.

Manfred von Ardenne kiküszöbölte a Braun-cső fogyatékosságait, és megmutatta, hogyan kell beépíteni a televizióvevő készülékbe. A napjainkban már kizárólagossá vált „elektronikus” távolbalátás lényegében von Ardenne munkásságán alapul.

Nézzük meg közelebbről egy ilyen képcső vázlatát. Van egy fontos körülmény, ami a rajzon nem látható, hogy tudniillik az elektronok csak légüres térben mozoghatnak szabadon. Ezért a televízió-képcsőnek mindazokat a részeit, amelyek így vagy úgy kapcsolatban állnak az elektronokkal, légüresre szivattyúzott üvegburában kell elhelyezni, ugyanúgy, mint a rádiócsöveknél. A környező levegő a bura minden egyes négyzetcentiméterére körülbelül 1 kilogrammsúly (kgs) nyomást gyakorol. Ez azt jelenti, hogy a bura egészére több tonna súly nehezedik; nyilván26

A katódsugár cső elvi felépítése