Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Nipkov utat mutat

sítani kell, hogy a „13. sz. fotocella” a „13. sz. ködfénylámpával”, a 62. sz. fotocella a 62. sz. ködfénylámpával kerüljön összeköttetésbe stb.

Nem foglalkozunk most részletesen azzal, hogyan valósul meg ez az átkapcsolás. Annyit el kell árulnunk, hogy mindennek nevezhetjük, csak egyszerűnek nem. Ezért annak az eljárásnak, amit itt leírtunk, csupán történeti értéke van. Csak azért közöltük, mert modernizált formában majdnem minden televízió-kamerában visszatér. De erről majd más helyen számolunk be.

Volt egy nehézség, amelyet a „kapcsolási eljárás” sem küszöbölhetett ki: még mindig szükség volt minden egyes képelemhez egy fotocellára és egy ködfénylámpára. Már a mi első távolbalátási kísérleteinkhez példának választott, mindössze 64 mezőből, azaz 64 elemből összerakott képnél is rendkívül bonyolult és drága berendezésekre lenne szükség. A minden egyes képelemhez külön-külön alkalmazott ködfénylámpák és fotocellák rendszere egyenesen megvalósíthatatlan, mihelyt a képpontok számát megnöveljük. Arról az 500 000 képpontról nem is akarunk beszélni, amit a mai televízióban alkalmaznak. Már 1000 vagy 10 000 képpont is olyan „mammut-berendezéseket” tett volna szükségessé, hogy a távolbalátás sohasem valósulhatott volna meg.

A technikusok célja tehát röviden a következő volt: egy fotocella az adónál, egy távvezeték, egy ködfénylámpa a vevőben. Ennek a világosan körülhatárolt célkitűzésnek köszönhetjük az első olyan távoloalátási eljárást, amely nagyobb gyakorlati jelentőségre tett szert, s amelyet a televízióadás első idejében általánosan alkalmaztak. Ez az eljárás a „Nipkovtárcsa” alkalmazásán alapul. Ez a viszonylag régi megoldás idősebb a rádiónál és a drótnélküli távírónál is. Feltalálója egy diák, Paul Nipkov, aki 1884- ben jelentette be szabadalmát. Nipkov távolbalátó berendezést szeretett volna konstruálni, de próbálko-11