Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Előszó

ELŐSZÓ

A civilizált társadalmak emberének a legrégibb korok óta sajátos tulajdonsága, hogy a megélhetésen és a földi javak gyarapításán túl vágyik a társadalmi megbecsülésre is. A múltban az ilyen indíttatású becsvágy beteljesedését a különböző nemesi és főnemesi rangok, egyházi méltóságok, lovagi, rendi címek, vitézségi kitüntetések stb. elérése jelentette, manapság inkább a doktori, díszdoktori, kandidátusi, akadémiai tagsági fokozatokban öltenek formát - hogy példát itt most a tudományos életből merítsek. De említhetném az olimpikonokat, a művészvilág Oscar-díjasait, azokat, akik csúcsokat hódítanak meg és a mélybe szállnak - valamennyiket olthatatlan sikerszomj serkenti, nem ritkán, emberfeletti teljesítményekre. Mindent egybevetve azonban aligha vonja kétségbe bárki is, hogy a Nobeldíj messze kimagaslik az összes cím, kitüntetés, tudományos fokozat és titulus közül.

A Nobel-díj kétségkívül világraszóló tudományos elismerést jelent nemcsak a díjazott egyén, hanem nemzete számára is. Annak ellenére, hogy a világon számos tudományos akadémia, nagy múltú egyetem, tudományos társaság, nemzetközi szervezet, sőt magánszemélyek által létrehozott alapítvány oszt ki évről évre vagy időszakonként kutatási ered-5