Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)
a főhelyről, és Ausztria tartományainak szimbólumai között szerepel. Ez azt sugallja, hogy Magyarország csak egy a birodalom által uralt sok-sok terület közül. Az osztrák császári cím felvételével elkezdődött vita hosszan húzódik, és az 1815-ös Bécsi Kongresszus után eredeti értelme is elvész: a megalakuló Szent Szövetség ismét átalakítja Európát, új helyzetben kell a címerek kérdését tisztázni. A megszilárdult birodalom így engedélyezi a magyar kancelláriának a régi, külön magyar királyi cím használatát. I. Ferenc politikáját jellemzi, hogy uralkodása alatt - a nemzeti érzés kibontakozásának kora ez - magyarországi pénzein, szinte minden pénzfajtán és címleten, eluralkodnak a kétfejű sasos címerek, a veretek többségén semmilyen utalás nincs a magyar jelképekre. A vágásos-kettőskeresztes címer helyett legtöbbször három elemből összetevődő, a Habsburgokat, Ausztriát és Lotharingiát jelképező pajzs jelenik meg a kétfejű sas mellén. Ezért követelik újra és újra a reformországgyűlések a nemzeti címer használatát, és ekkor válik az osztrák sas a gyűlölt önkény szimbólumává. A nemzeti jelképek politikai tartalmát jól érzékelteti az a megfogalmazás, amely V. Fcrdinánd trónralépését követően, az 1836-os országgyűlésen foglalta össze a rendek álláspontját. A címer kapcsán kifejtik, hogy »régente ... attól nem lehetett tartani, hogy Magyarország a római (német-római) birodalomhoz fog számíttatni, miután azonban a római birodalom a viszálkodások által megrázkódtatva, végre a harezok és szerencsétlenségek özönébe elenyészett, Felségednek dicsőült atyja pedig az ausztriai császárság örökös czímzetét magára és az uralkodóházra ruházta, hacsak törvényes függetlenségünk minden igazi és külső jelei gyakorlatba nem vétetnek, megtörténhetik, hogy Magyarország is az ausztriai császársághoz tartozónak fog tekintetni. Nekünk tehát, kik a törvény és a különös kötések szerint függetlenek lévén, semmi más nemzetnek alávetve nem vagyunk, a jövőben is ügyelnünk kell arra, hogy ... öngondatlanságunk és az idő viszontagságai által a példákból gyakorlat, a gyakorlatból és a külső jelekből pedig olyan jussok, melyek törvényes függetlenségünkkel ellenkeznének, valaha ne vonathassanak, és így hazánk az ausztriai császárság alá ne vettessék.«
