Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

különösen szép belső térhatást nyújtott, már nem áll. A világháború éveiből néhány lakásátalakítás és több terv maradt fenn.

Amikor a háború után az építkezési tevékenység újból megindult, a modern európai építészet már új szakaszába lépett. Gropius eredményei, a holland De Stijl-csoport, a szovjet konstruktivisták, a német expresszionista építészet, majd nemsokára Le Corbusier nagy erejű irodalmi és gyakorlati tevékenysége nyomán a modern építészet kibontakozásának évtizede következik, melyben a visszahúzó erőkkel — az ..elgiccsesedett” szecesszióval és a neohistorizmussal — szemben a tisztult építészetszemlélet biztos léptekkel tör utat magának. Loos működése továbbra is kétségtelenül a modern építészet irányába mutat. O maga korábbi alkotásaival szemben is lépést tart a fejlődéssel, s formailag, különösen a külső kialakítást illetően csiszolódik, finomul; épületei arányosabbak lesznek. A kezdeményezést azonban már mások veszik át, a nála mintegy tizenöt évvel fiatalabb nemzedék, így Loos alkotásai, melyek a háború után keletkeztek — akármennyire hirdetői is a modern irányzatnak —, építészettörténeti szempontból már nem olyan jelentősek, mint a korábbiak. Gondolataival, koncepciójával Loos már nem áll egyedül, sőt azokat most már mások fejlesztik tovább.

A háború befejezését követő években Loos igen tevékeny. Tervezői részességének mértéke az 1918 —19-ben Hrusovany u Brnaban épült cukorgyár monumentális csarnoképületénél tisztázatlan. A hosszoldalán 28, rövidebb oldalán 8 ablakaxist számláló csarnok igen jó tömeghatást kelt, az épület főpárkánya felett megjelenő üvegezett csarnoktető finom vonala sejteti a konstrukció nagyvonalúságát. A cukorgyár igazgatójának lakóháza azonban kétségtelenül Loos műve, mégpedig igen figyelemre méltó és jellegzetes alkotása. Az alagsorral együtt háromszintes középső épülettömeghez oldalt pergolás-terasszal lezárt oldalszárnyak csatlakoznak. Ismét azok az elvek testesültek itt meg, melyek már a Scheuháznál irányadóak voltak. (20. kép.)

1920 és 1922 között Loos több tervet készít sorházas beépítésre; a megváltozott gazdasági körülmények mellett a haladó szemléletű építész egyre nagyobb gondot fordít a munkáslakás-kérdés megoldására. A sorházakkal kapcsolatban szabadalmaztatja a „ház egy fallal” elnevezésű megoldását, mely az egyes sorház-elemek közötti közös teherhordó határfalra vonatkozik. A Bécs melletti Heubergben meg is valósult egy ilyen sorházas település, de csak részben Loos tervei szerint. — Több más elképzelése — sajnos — csak papíron maradt, de a szaksajtó ezeknek is nagy figyelmet szentelt. Legérdekesebb a francia Riviérára szánt település terve 1923-ból. Itt a sorház és a teraszház gondolatait egyesítette. A húsz épületet egyesítő komplexum összefogó elemét egy hosszúkás, ötszintes tömb alkotja, melyből három épületszárny nyúlik ki. Mindegyik háromszor teraszosan lépcsőzött, s a felezővonalra vonatkoztatva is szintben eltolt. Az elképzelést legjobban a perspektivikus rajz szemlélteti. Az egyes lakások egybemetsződése bizonyítja Loos nagyfokú térbeli szerkesztő és elképzelő tehetségét. (26. kép.)

1922-ben épül Bécsben a Rufer-ház. Loos korábbi lakóházaival szemben ez jelentős fejlődést mutat a különböző szintű helyiségek összefogása tekintetében. Az állóhasáb alakú tömbbe foglalt, négyszintes elrendezés magja az első emeleti lakótér, mely néhány lépcső közbeiktatásával két szintes: a mélyebben fekvő a zeneszóba, a magasabban elhelyezkedő