Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

nak” bizonyult: ma épp oly modernnek hal, mint hatvan évvel ezelőtt. Ez az intim hatású, választékoson kialakított lokál Loos egyik korai mesterműve. (5. kép.)

Ezekben az években Loos már városrendezési kérdések kel is foglalkozott, bár a fennmaradt rajzok tanúsága szerint csak az ötlet felvázolásáig jutott a munkában. A Karlsplatz rendezésével kapcsolatos vázlat, egy monumentális bécsi középület fennmaradt ceruzarajzai, a bécsi Ring képét befolyásoló hadügyminisztérium épületének tervpályázata, a bécsi műszaki múzeum tervei — mind azt bizonyítják, hogy Loos foglalkozott Bécs városrendezési problémáival. Nagyobb szabású városrendezési munkákat azonban részletekig menően nem tervezett.

Loos alkotómunkájának tetőpontját 1910 körül érte el. Ekkor épültek azok a művek, melyek az építészettörténet mai értékelése szerint a továbbiakban leginkább befolyásolták az általános építészeti kibontakozást. Már 1909-ben, a bécsi Friedrichstrasséra tervezett nyolcszintes, középrizalitos szálloda ja is igen figyelemre méltó nyugodt, tiszta homlokzatával. A Knize-férfidivat-kereskedés portálja (6. kép) ma is helytálló, elegáns, kiforrott és tetszetős munka; az üzlethelyiség is nemes kialakítású. (7. kép.) Kortársainak figyelmét és az utókor elismerését azonban főleg Loos két bécsi lakóháza, a Steiner-ház és a Scheu-ház, valamint a Michaelerplatzon épített lakó- és üzletház vívta ki.

Ez utóbbinál az előnyös alaprajzi elrendezés miatt a Goldman & Salatsch-cég, melynek Loos korábban már kisebb üzlethelyiséget, tulajdonosainak pedig villát épített, több terv közül az övét választotta ki megvalósításra. Az épület a Michaelerplatz felől rövid homlokoldallal, a két betorkolló utcában különböző hosszúságú oldalakkal határolt telken, történeti környezetben, a Hofburggal szemben épült fel. Ilyen nagy objektumra Loos addig még nem kapott megbízást, s a negyvenéves férfi igyekezett ennél az alkotásánál kiforrott, írásban is lefektetett elveit maradéktalanul megvalósítani. Amikor a homlokzatok elől az állványt lebontották, s a sima, minden díszítés nélküli falfelületek láthatóvá váltak, a közvélemény felháborodott, sokan gúnyolták az épületet. A maradi építési hatóság az építkezést leállította, és a homlokzat „feldíszítését” követelte. Loos azonban hajthatatlan maradt, s miután az építtető teljes támogatását élvezte, hosszú viták után — melyekbe a bécsi sajtó is bekapcsolódott — mindössze az ablakok virágtartókkal való kiegészítésébe egyezett bele. Meg kell jegyezni, hogy az eredeti beadványi tervben Loos maga is alkalmazott keskeny meanderszalagokat a homlokzaton; de később azzal érvelt, hogy ezek szükségességét csak az alsó két szintet burkoló nagy márványelemek hatásának láttán tudja megítélni, miután Cipollino-márványnak ilyen nagyméretű felhasználására a római birodalom bukása óta nem került sor. Az épület külső tömege egyszerű, méreteivel jól illik a térhez. Hosszabbik oldalát — az eredeti elképzeléssel szemben — enyhe rizalitok szegélyezik. Vízszintes tagozódásban jelentékeny elem a markáns főpárkány és az alsó szinteket elválasztó övpárkány. Az épület homlokzata tükrözi a belső tartalmat: az övpárkány alatti szintek az üzlethelyiségeket foglalják magukba, a két párkány közötti négy szint pedig a lakásokat és irodahelyiségeket (a lakások és irodák elosztása csak az építés nyomán történt meg). A főhomlokzaton négy toszkán oszlop alkotja a hatásos portált, közéjük szorított lépcsők vezetnek a hátsóbb síkban kialakított kirakatvitrinekhez. Az oldalhomlokzatokon a két alsó szint változott magassági viszonya híven tükröződik; itt klasszikus oszlopok állnak