Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

A kandalló, az ülőfülkék, a nyitott gerendázattal kialakított famennyezet — jellemző vonások. — Saját lakását Loos 1903-ban építi. A lakószoba kandalló melletti ülősarka az építőanyagok természetes, szinte rusztikus bemutatásával készült, ugyanakkor a felesége számára tervezett hálószoba világoskék és fehér színű kárpitokkal ehhez képest éles kontrasztot alkot. (3. kép.)

Svájcban Loos jelentős megbízáshoz jut. A festői környezetben álló Villa Karmát 1904 és 1906 között az ő tervei alapján építik át. Az adottságok a helyiségek elrendezését és megvilágítását illetően súlyos kötöttséget jelentettek a tervező számára. Loosnak mégis sikerűi mesteri belsőterekeí alkotnia, melyek közül különösen a szép könyvtárrész és a lakószobák említendők. — Ezekben az években Bécsben is több lakást épít. Alfred Kraus lakásában az ebédlőből kiszögellő ülőfülke mutatja a tervező készségét a lakályos térkialakításhoz. A falburkoló anyagok — mint a legtöbb lakásban — drága, nemes anyagok: mahagóni, Cipollino-márvány és tükörfelületek; a mennyezetek kazettás kiképzésűek. A lehetőséget ehhez az biztosította, hogy Loos megrendelői főként igényes és anyagilag tehetős emberek. A Paul Khuner részére 1907-ben Bécsben berendezett /okosnál az ebédlőt a szoba teljes szélességét elérő harmonika-ajtóval lehet megközelíteni; a reprezentáció igénye itt a lakályosság elé nyomult. Míg a Khuner-lakás ebédlőjében a falburkolat tölgyfa, a plzeni Willy Hirsch /okosában — ugyancsak 1907-ben épült — az egy térként készült lakó-, étkező- és zeneszobát masszív, márványburkolatú faltestek osztják a rendeltetéseknek megfelelő szekciókra. (4. kép.) A Hirsch-lakást Loos 1929-ben bővítette, az akkor épített lakószoba keskenyebb fala teljesen üvegezett ajtóval a csatlakozó kerthez nyújt közvetlen kapcsolatot.

Bécsben a Kárntnerstrassén 1907-ben épített művirág- és strucctoll-kereskedés portálja érthető feltűnést keltett. A középen elhelyezett keskeny bejárati ajtó a falsíknál mélyebben helyezkedik el, a kirakat üvegei ívben csatlakoznak az ajtóhoz. A lábazat és a magasföldszinten kialakított nagyméretű, osztás nélküli ablak keretezése skyrosi márványburkolat, aranyozott feliratokkal. Még a Loos alkotásaival szemben tartózkodó művészetkritikus, Hevesi Lajos is elismeri a portál eleganciáját a szecessziót utánzó kontárok feltűnésre vágyó fantasztikumaival szemben, s Loost az ésszerű fejlődés úttörőjének nevezi.

1907-ből származik a Kdrntner-bár is. Ennek a mai névvel eszpresszóhelyiségnek az alapterülete mindössze 3,50x7,00 m; gondos kialakítása azonban magas kvalitású alkotássá emelte. A padlóburkolat fehér-fekete mozaiklapokból áll, az oldalfalakat mintegy 2 m magasságig sötét mahagónifa burkolja. A beépített ülőbútorok fekete bőrbevonatúak, az asztalok lábainak és lapjainak keretezése sárgaréz lemez. A faburkolat felett a nagy tükörlapok a tér kibővülésének illúzióját keltik. A mennyezet meleg barna színű, kazettázott márvány. A fényforrások rejtettek, az asztalok matt üveglapjai átvilágítottak, a bárpult mögött az üvegek és poharak csillogása növeli a tér választékos színhatását. A magas bárpulttal szemben az ülőpadok rendkívül alacsonyak: 36 cm magasak, mélységük azonban 50 cm, ami kényelmes, pihentető testtartást enged meg. A Kdrntner-bár a legszebb példa arra, hogy Loos minden részletre kiterjedő figyelme, az alkalmazott burkolóanyagoknak és berendezési tárgyaknak helyes kiválasztása formában és színben milyen tökéletességre tudott emelni egy méreteiben jelentéktelen építményt. A Kdrntner-bár „időálló