Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

nélküliség elértékteleníti a tárgyat. Sőt, újabb vonzóerőt ad. Olyan ez, mint amikor a malom, melynek kereke nem csattog, felébreszti a molnárt. De azért a rajzoktatásnak a klasszikus ornamensből kell kiindulnia, mert ennek szerepe hasonló a nyelvtanéhoz.

A Trotzdem című kötet ezenkívül még számtalan apró, Loos gondolatvilágát jellemző dolgozatot, megjegyzést, cikket tartalmaz. Foglalkozik Bécs egyes városrendezési kérdéseivel, megemlékezik Lueger polgármesterről, vagy Loos egyik kedves iparosáról — annak halála alkalmából. Tanácsokat ad az öltözködés és a lakberendezés kérdéseiben; s megállapítja, hogy Beethoven zenei hallását kortársai ugyan betegnek tartották, de ma már valamennyien „hozzábetegedtünk” ehhez. Ezzel megjövendöli azt a kort, mely a modern építészet értékelésénél abban Beethoven zenei alkotásaihoz hasonló nagyszerű művet fog látni.

Loos írásai a vajúdó, kibontakozó új építészet problematikáját nem programként tárgyalják, mint több kortársáé, hanem a kor társadalmának általános felfogása ellen vívott harcba ágyazva tükrözik. Egy érzékeny, szenvedélyes, lobbanékony ember gyakran egyéni, néha túlzó, de legtöbbször találó megnyilatkozásai ezek, melyek szinte rögeszmeként mutatnak előre, a puritán építészet kitűzött célja felé. Lehet, hogy Loos természete szerint állhatatlan és szalmaláng lelkesedésé' volt életének néhány kérdésében egy csapongó szellemű egyéniség képébe ez beleillik. A vezérfonalat azonban sohasem hagyta el. Elméletét az avantgarde egyik legjelentősebb megnyilatkozásaként értékelhetjük. Az építési anyagok tiszta bemutatása, a lakók igényeinek puritán formák közé szorítása, az építészet téralkotó lényegének világos megfogalmazása, az egyszerűség iránti kérlelhetetlen törekvés — mind olyan vonások, amelyek nemcsak Loos építészetét befolyásolták; ezekre az elvekre a következő nemzedék is építhetett.

18